Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Zan-széria első része, a Kagerou no Toki a XVI. századi Japán valós eseményeiről szólt, arról az Oda Nobunaga és Tokugawa Ieyasu nevével fémjelzett véres időszakról, amelyet annyi más játék is feldolgozott már. A bal szélen hirdetett második rész, az eredetileg Mega Drive-ra készült Zan: Yasha Enbukyoku sebességet váltott: a szamurájoknak itt már nem csak egymással, de egy démoni invázióval is meg kell küzdeniük. A hirdetés jobb oldala a kézikonzolos mellékszálat, a Zan Geart hirdeti – bár e játék ugyanabban a stúdióban készült, ez megtartotta történelmi gyökereit és fantasy-mentes körítését. A két program feltehetően sikeres lett, hisz a sorozat további két részt kapott – de azokban sem voltak már démonok.

Forrás: Beep! Mega Drive 1991/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Minden idők egyik legvalószerűtlenebb játéka ez az amúgy teljesen hivatalos, dobozos formában megjelent, rendes boltok által is forgalmazott Game Boy Color-program. Lényegében a Microsoft által a különböző Windows-verziókhoz kiadott pici játékgyűjtemények, a Microsoft Entertainment Pack-széria lekicsinyített, bénán portolt válogatáslemezéről van szó, olyan játékokkal, mint az Aknakereső, a FreeCell, vagy épp a SkiFree.


Forrás: Amazon. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


1992 nyara fantasztikus időszak volt a SNES-tulajdonosok számára: a szünetre és a hőségre tekintet nélkül csak úgy ömlöttek Japán legjobb játékai az új konzolra!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #036. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Atari szép színes központja Sunnyvale-ben, 1976-ban. Hogy a zöld-sárga színkombináció honnan jött, azt nem tudom, mert amennyire tudom, ez a design a cég egyetlen hardverén sem jelent meg.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Egy modern belsőépítészeti megoldásokkal foglalkozó cég 1984-es hirdetését díszítette ez a tökéletes fotó.


Forrás: Archive of Affinities. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Elegáns hirdetés, botrányosan rossz játék – a kombináció sajnos a multimédia-korszakban általános volt. A végül Loadstar: The Legend of Tully Bodine címmel megjelent program egy ostoba railshooter volt: a háttérben ment egy randa videó, a játékos pedig ezen mozgathatta a kurzort. Jutalomként a pályák (mind a három!) közt elképesztően béna filmjelenetek szórakoztatták a nagyérdeműt. A CD-lázban úszó Segát persze ez a remek koktél lenyűgözte, így megindult a fejlesztő Rocket Science stúdió felvásárlását célzó folyamat; aztán amikor a játék végre megjelent, ennek azonnal vége szakadt...

Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Klaus Schulze, az elektronikus zenék egyik úttörője alkot 1975-ben egy saját maga által épített szintetizátor-számítógép bestia segítségével. Schulze már a hatvanas években is ezt a vadonatúj stílust építette-próbálgatta, legutóbbi albuma pedig 2013-ban jelent meg. És ahogy látszik, ő már akkor is maszkban zenélt...

Forrás: vvhoremass. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A Nintendo Power éves díjazottjai 1988 legvégén. Mivel az újság nem sokkal ezt megelőzően indult, nem ragaszkodtak igazán a naptárhoz, így a „legjobb kihívás” trófeát az Amerikában 1987-ben megjelent első Legend of Zelda kaphatta – amely tényleg sokkal játszhatóbb volt, mint az év legjobbjának járó díjat megkaparintó folytatása.

Forrás: Nintendo Power #006. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Oké, a számítástechnikához, mint olyanhoz nem sok köze van a Decapitron film plakátjának, de a robot főhős miatt kivételt tettem vele. A készítő Empire State stúdió csődje miatt sajnos soha el nem készült műalkotás nagyjából a Robocop történetét mesélte volna el újra, csak épp egy 100%-ban mechanikus rendőrrel a főszerepben. A nagy truváj az volt, hogy a központi karakter hat fémfejjel rendelkezett volna, és mindegyik egy extra képességet biztosított volna a bűnözők elleni küzdelemhez.


Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A baltimore-i társadalombiztosítási nyilvántartó központ adminisztrációs raktára, ahol a város lakosainak adatait ezernyi mágnesszalag őrzi. A fotó 1985. augusztus 12-én készült, nem sokkal az előtt, hogy megkezdődött az adatok merevlemezre mozgatása. A hölgy Lillie Steinhorn, az adatok felügyelője.

Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.