Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Talán nehéz elképzelni, hogy a mellékelt borítóval kiadott és a Casablanca ni Ai o: Satsujinsha wa Jikuu o Koete címre hallgató játéknak (hivatalosan) semmi köze nincs a Casablanca filmhez, de hát Japánban még az ekkora csodák is megtörténhetnek. A Thinking Rabbit stúdió fekete-fehér kalandjátéka egy időutazó újságíróról szól, aki 1945-ből hirtelen 1916-ba kerül, és Chicagóban próbálja megmenteni gyermekkori szerelmét. A program persze tele van célzásokkal a klasszikus filmre, és ezeket csak a későbbi 3DO-verzióban távolították el a programból (és amúgy ott a címből is kikerült az inkrimináló városnév).

A játék egy seregnyi japán PC-re (MSX, PC-88, PC-98, Sharp X1, Sharp X68000) megjelent, ez a borító az MSX-verziót díszítette.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Mit csinálsz, ha egy Flash-memóriamodul, mondjuk egy Micro SD memóriakártya olvashatatlanná válik? Átlagemberként, csak sóhajtunk, kidobjuk, és a legrosszabb esetben átkozzuk magunkat, hogy miért is nem mentettük el a képeket vagy dokumentumokat a felhőben. Ha azonban valami tényleg fontos tartalom volt az adattárolón, akkor fizetsz valakinek, aki specializált eszközökkel közvetlenül a memóriából tudja kiolvasni a biteket – a képen pedig a pontosan erre képes Spider Board hardver látható.

Forrás: Five Star Data Recovery. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Minden technológia, amit ma természetesnek, sőt, pitiánernek veszünk, egykor totális újdonságnak, forradalmi megoldásnak számított – itt például az új tévé-távirányító dicséretét zengi az RCA cég egyik prospektusa 1959-ben.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

A brit sci-fi festő, Tony Roberts ezen alkotása a Planet of Death című Spectrum-játékhoz készült, de azt a művész egy évtizeddel később újra el tudta adni. A vevő akkor a Psygnosis volt, akik az Agony logóját ugyan épp meg tudták rajzoltatni házi művészükkel, Roger Deannel, de még szükség volt egy drámaian látványos festményre. A céget sosem érdekelte igazán, hogy a borítón látható képnek a gyakorlatban van-e köze a játék eseményeihez, bőven elég volt, ha az jól néz ki – és valljuk be, ez bitang jól néz ki!

Forrás: Spectrum Computing. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.

Bár Japánt is korán meghódította a Dungeons & Dragons, a játék mogorva stílusa nem illeszkedett tökéletesen a japán néplélekhez, így végül a hazai gyártású RPG-k jóval népszerűbbé váltak. Az egyik ilyen próbálkozó a nyelvtörőnek is kiváló Sworld World volt, amely 1989 óta három kiadást és bő tízmilliós könyveladást ért el.

Az átütő siker természetesen teljes média-letámadást váltott ki: többek közt a Record of Lodoss War és a Rune Soldier manga- és anime-sorozatok is e játék hivatalos világán játszódnak, de regények és replayek (tényleges játékok szerkesztett krónikái) is tömegesen jelentek meg.

És persze sorban érkeztek a videojátékok is: a Record of Lodoss War (ami szintén replayként indult anno, már ebben a világban, de még D&D szabályok alatt) megannyi feldolgozása mellett 1992-ben érkezett meg a Sword World PC PC-98 gépekre, egy évvel később a kevéssé fantáziadúsan elnevezett Sword World SFC, majd az itt hirdetett Sword World SFC2; utóbbiak már természetesen Super Famicomra. 2009-ben Sword World 2.0 címmel egy interaktív replay DS-re látott napvilágot.


Forrás: Dengeki Super Famicom 1994. június 17.. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A magát „Amerika egyetlen rock ’n’ roll magazinjának” nevező Creem egyike volt Amerika megannyi rock ’n’ roll magazinjának. A legendás alapítók halálát követően komoly zenei iránymutatóból egyre inkább a tiniközönség celeb-imádó részének kiszolgálására ráállt újság 1982 végén egy új magazinnal, a Vidiottal betámadta a videojátékozó tábort is, olyan időtálló és témába vágó cikkeket produkálva, mint a „Hogyan csajozzunk játékteremben?” vagy éppen a „Megnéztük az összes Beatles-filmet!”. Ezek között néha írtak játékokról is, de a legtöbb helyet azért itt is az egészoldalas celebfotók vitték el: a kor feltörekvő bandái és előadói adták el a lelküket néhány beállított stúdiófotón át némi extra publicitásért. Itt például a Heart zenekar (a Barracuda számot talán mindenki ismeri tőlük) két fotogén énekes-gitárosa éli ki egy Space Duel játéktermi automatán heves számítógép-ellenes számuk, a Computer Age minden dühét.

Vagy valami...

Forrás: Vidiot #01. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

1995-ben a Photoshop már olyan szinten volt, hogy akár ilyen szórakoztató képeket is létre lehetett hozni vele.

Forrás: Computer Gaming World #120. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.

Elindítanál egy nemsokára érkező konzolra fókuszáló magazint, de valami időzítési baki miatt három szám is a játékgép premierje előtt kell, hogy a boltokba kerüljön? Nos, ez az a helyzet, ahol a szerkesztők talpraesettsége vizsgázik: ha sikerül beindítani a bullshit-generátort, és olyan cikkeket nagy tömegben gyártani, amelyek hardver és játékok nélkül is szórakoztatva töltik meg az oldalakat,  kijár a dicséret. A fenti Sonic-koktélreceptek is e folyamat következtében jöttek létre. Bravó!

Forrás: DC-UK #01. A bejegyzéshez jelenleg 21 hozzászólás van.


Érdekes, én pontosan ugyanezt a megközelítést alkalmaztam, amikor egy gyűjtögetős kártyajáték fiatalabb rajongóit kellett meggyőzni arról, hogy tíz gyakori lap sokkal jobban megéri, mint egyetlen nyamvadt ritka lap... Igaz, akkor ezt cápázásnak hívták, és a közösség nem feltétlenül nézte azt jó szemmel...

Forrás: Your 64 #02. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.

Ha azon vacillálnál, hogy melyik méregdrága merevlemezt érdemes megvásárolni Amigádhoz, ez a rövid összevetés remélhetőleg hasznosnak bizonyul. A nagy kérdés persze az, hogy vajon ugyanígy fogunk-e hüledezni újabb 30 év múlva az adattárolók árain és nevetséges kapacitásán, mint ebben az esetben...

Forrás: Amiga World 1989/07. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.