Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Wolfchild minden bizonnyal az egyetlen olyan játék volt, amelyet egy vélhetően igen menő és férfias övcsatra vésett felirat után neveztek el. Igen, Simon Philipps designer egy Core Design-beli kollégája, Bob „Goth” Churchill övén látta meg a Wolfchild szót, és erről rögtön be is ugrott neki egy vérfarkasos játék ötlete. A játékmenet terén a Strider volt a minta, és ebből a keverékből egy egész kellemes program kerekedett ki.
Forrás: Amiga Power #09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A saját közönségét sajnálatosan jól ismerő francia Amiga Concept magazin a játékcikkek mellett erotikával is csalogatta a vevőket. A már az első számban feltűnő, mindig egy gép mellett somolygó hölgy a felirat szerint minden hónapban egy kicsivel kevesebb ruhát fog viselni.
Forrás: Amiga Concept #01. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.
1988 nyarán a Commodore igazi aranykorának elején volt, így aztán volt pénz extravagáns rendezvényekre. Igaz, a celeblista talán nem az A-listás sztárokból állt, de ez a show így is remek élmény lehetett az azon részt vevő szerencséseknek.
Forrás: ACE #09. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Bár a Dreamcast játékfelhozatala (főleg angolul) nem tudott elkápráztatni mindenkit, az biztos, hogy a verekedős játékok szerelmeseit elkényeztette a Sega konzolja – csak a Capcom több tucat ilyen programot adott ki a gépre. Az ikonikus magazin, a Heavy Metal két fő alakja által megálmodott univerzumba vezető Geomatrix is egy bunyós játék volt, igaz, nem a hagyományos formából. A teljesen 3D-s arénákban mindig egy bizarr háromfős osztagot vezetve tudunk egy másik szakasz ellen küzdeni, de maguk az összecsapások csaknem mindig 1v1 felállásban zajlanak.
Forrás: Dorimaga 2001/04. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Az Ed Smith által tervezett, és az AFP által gyártott Imagination Machine minden idők egyik legfurább hibrid gépe volt. 1978-ban az MP 1000 nevű konzol jelent meg (a pici fekete kütyü a képen), ami nagyjából azt tudta, mint az Atari 2600, csak persze jóval kevesebb játék jelent meg rá. Egy évvel később azonban piacra került az IM-1 nevű, ménkű nagy számítógép, beépített magnóval és BASIC-kel. A nagy mágia persze az volt, hogy a két hardvert össze is lehetett kapcsolni (lásd a képet), és innentől kezdve bárki programozhatott otthon is konzoljátékokat. Az együtt 700 dollárt kóstáló böhöm miskulancia nem lett túl sikeres, körülbelül 50 ezer példány fogyott belőle. Bár cartridge-en hivatalosan alig 15 játék jelent meg a konzolra, kazettán (vagy BASIC-kód formájában) nagyságrendekkel több volt elérhető hozzá.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A „régen tyű de drága volt a HDD” rovat ezúttal 1977 legvégéről jelentkezik, amikor megjelent ez a kisszekrény méretű blokk, a maga 74 MB-os terjedelmű, 7.3 Mb/s adatátviteli sebességével. Ez ekkor valószínűleg a legnagyobb, civilek számára is elérhető merevlemez volt.
Forrás: BYTE 1977/11. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Ha esetleg nem tudtad volna, hogy miként működött a NES, ez a remek cikk elmagyarázza az alapokat – 1991-ben ennél részletesebben ezt sehol máshol nem lehetett megtudni.
Forrás: Nintendo Power #022. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Apró, jelentéktelen érdekesség: a Shogun: Total War a fejlesztés során igen sokáig a Taisho (tábornok) nevet viselte. A névcserére feltehetően azért került sor, mert ezt a japán szót senki nem ismerte, míg a sógun fogalmával a nagyszerű regény és a közel sem ilyen nagyszerű sorozat után többé-kevésbé az egész világ tisztában volt.
Forrás: Total Control #01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
E reklám legérdekesebb állítása mindenképpen az, hogy a teknőcök nem érhetők el más konzolokon – ez tényszerűen igaz is, de azért azt nem árt hozzátenni, hogy e játék portjai ekkor már elérhetők voltak Amigán, Atari ST-n és DOS-on, valamint kicsit később már MSX-en, Commodore 64-en, Amstrad CPC-n és ZX Spectrumon is. A karakterekkel ekkor már szintén elérhető volt egy játéktermi automata, kvarcjátékok és egy Game Boy-játék is, vagyis az állítás ténylegesen azt hivatott jelezni, hogy a Nintendo fizetett azért, hogy a rivális Sega kimaradjon a teknősbuliból.
És egy senkit nem érdeklő apró érdekesség: az első Tini Nindzsa Teknőcök-játékfeldolgozás dobozán minden harcos vörös kendőt visel, ami nyilvánvalóan szembemegy a kánonnal!
Forrás: Mean Machines #01. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Az 1975 és 1977 között futó Space: 1999 tévésorozat fantasztikus díszletekkel dolgozott, melyek közül talán ez, az Alfa holdbázis irányítóterme volt a leglátványosabb. Talán feltűnik: a díszlettervezők és az effektekért felelős személyek jó része korábban dolgozott a 2001: Űrodüsszeián is, másik részük pedig az olasz újhullámos lakberendezők legjavához tartozott.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella