Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Igen sok megkérdőjelezhető dolog van e reklámban, kezdve rögtön azzal, hogy ha a felirat alapján az amigás Mr. Nutz hirdetéséről van szó, vajon miért a SNES-es dobozkép szerepel főhelyen? Az sem tisztességes persze, hogy az Ocean marketingesei itt szépen elhallgatták, hogy az amigás verzió nem az alapjáték anyaghű átirata, hanem egy sebtiben megvett, csaknem kész platformjáték volt, amelyben a Timet nevű repülő mókust hagyományos, röpképtelen mókusra cseréltették szegény fejlesztőkkel.

Forrás: Amiga Concept #03. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


Volt, akit a munkaidőben történő pasziánszozás miatt rúgtak ki, és bizony olyan is előfordult, hogy az Intel letiltotta teljes hálózatáról a Doomot, mert annak multiplayer módja tulajdonképpen egy erős túlterheléses támadást hajtott végre a cég rendszerei ellen. A balhékat amúgy nem feltétlenül kerülő id Software fejlesztői nem örültek a hírnek, és ennek köszönhetően John Carmack újraírta a kód vonatkozó részét. Sajnos arról nem találtam hírt, hogy ezt követően az Intel rendszergazdái megenyhültek-e...

Forrás: Computer Gaming World #116. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Ha életed egyik legnagyobb problémája, hogy Nascom 2 típusú számítógéped nem élvezi a szerinted hozzá illő szoftver-gazdagságot, most e rövid program bepötyögésével szert tehetsz egy, az eredetitől semmi lényegesben el nem térő Space Invaders-klónra.

Forrás: Computer & Video Games #001. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

Sajnálom, a Szellemirtók francia címén való kacarászáson túl mást nem tudok hozzátenni ehhez a reklámhoz.


Forrás: Tilt #017. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


A D-Dash (és még véletlenül sem D’ vagy Dixdaef, ahogy sok adatbázisban szerepel) fejlesztői műfaj-meghatározása szerint egy „SF Violence RPG”, ami a gyakorlatban egy űrhajón játszódó akciójátékot takar. A japánban is alig ismert programot így utólag is csak dicsérni lehet: kétfős koop-módja remekül működik, és hangulata is kellően hátborzongató – kis jóindulattal proto-túlélő horrornak is felfogható.

A D-Dash azonban emellett értékes kordokumentum is: a portolást végző Yuichi Toyama ugyanis egy profanitásokban cseppet sem szűkölködő gyűlöletlevelet hagyott a programban egy .doc file formájában. A fröcsögés mindenkit elért: a grafikust, a saját életét és a rivális programozókat is. A brutális káromkodások közepette kimondja, hogy a D-Dash szimplán egy újraskinezett Ku Gyoku Den (ez egy korábbi, de ennél szerintem jóval gyengébb MSX-játék volt), és pesszimistán úgy véli, hogy saját játékötlete, a Metal Knights sosem fog elkészülni a kiadó végtelen ostobasága miatt.

Ebben tévednie kellett, e játék végül Herzog néven napvilágot látott, folytatása pedig igazi műfajteremtő lett.

Forrás: MSX Fan 1988/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A CGW szerkesztői mindig év közepén osztották ki az év legjobb játékainak szóló elismeréseket, érthetetlen módon egy nyártól nyárig tartó időszak megjelenései körül válogatva. „1988” ettől függetlenül parádésan jó játékokat hozott, bár azért az látszik, hogy az újság ekkor még kizárólag wargame-megszállottakból állt. Így utólag talán a Pirates! érdemelte volna a legeslegjobbnak járó díjat.

Forrás: Computer Gaming World #052. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nem, ez nem az a CES – ez a korábban PC Show néven futó londoni rendezvény új identitása, a Computer Entertainment Show. Az 1990 szeptemberében tartott esemény lényegében a karácsonyi szezon újdonságait mutatta be játszható formában, így különösebben nagy bejelentések itt nem voltak. Két dolog azonban kiderül egy fényképes beszámolóból: egyfelől a CDTV fél évvel a premier előtt még nem volt játszható állapotban, másfelől pedig léteztek olyan eltévelyedett lelkek, akik a Commodore-ra „Commy” néven utaltak...

Forrás: Commodore Format #02. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.


Amikor a renegát katonákból álló Metal Command szervezet megkezdi kiborgjai segítségével a világ módszeres leigázását, mindössze egy ember tud velük szembeszállni: Steve Hermann, egy New York-i detektív. Hermann urat az sem állítja meg, amikor a Metal Command egyik tagja letépi jobb kezét, hisz azt fém-végtaggal sikerül pótolni. Ennek meg van az a haszna is, hogy hősünk innentől kezdve egyetlen ütéssel képes megsemmisíteni a gonosz kiborgokat. Igen, a Shatterhand háttértörténetének megírásakor ennél senkinek nem volt jobb ötlete, mint ahogy a címlapra is ezt találták a legjobb koncepciónak.

A fura (futurisztikus?) napszemüveget viselő alak persze csak az amerikai borítón jelent meg, hisz a program eredetileg egy szuperhősös japán tévésorozat, a Tokkyuu Shirei Solbrain licenszelt feldolgozása volt, amelyben egy egész osztag harcolt nagy csatapáncélokban. A Jaleco egyszerűen kidobta a többi karaktert, átrajzolták a főszereplő sprite-ját, és máris kész volt az amerikai NES-verzió. A játék amúgy a fentiekből tippelhetőnél meglepő mértékben jobb lett – egy teljesen vállalható akciójáték a Shatterhand.

Forrás: Nintendo Power #029. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.

Egy, mindössze egyetlenegy magnó(nak látszó tárgy) létezik, amelyik kazetta, netán CD helyett kislemezről tudja lejátszani a dalokat. A Roland által készített MT 80S a digitális zenét tanulgatóknak készült, és ezért a rövidítés a Music Tutor kifejezésre utal. Rádió nincs benne, helyette, ahogy látszik is, metronóm funkciót kaptunk. Az 1995-ben piacra dobott készülék kizárólag midi zenéket tudott lejátszani, és így lehetséges volt az is, hogy egyes csatornákat kikapcsoljunk azokból, feltehetően ezzel is a tanulást szolgálva.

Forrás: YouTube. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Néha, amikor a U.S. Gold kiadó a vártnál nagyobb sikert aratott egy japán licenszelt játékkal, komoly gondban találták magukat: hiába akartak volna egy gyors folytatást, az eredeti fejlesztők még nem tervezték azt. Néha ilyen helyzetben a fejcsóváláson és az ideges toppantáson kívül nem maradt más megoldás, máskor azonban sikerült rábeszélni a kiadót arra, hogy adjanak engedélyt  egy zárójeles, általában csak Európában kiadott rész elkészítésére. A rémes igénytelenség miatt ezt kiadónként általában csak egyszer sikerült eljátszani, és például így született meg az OutRun Europa, vagy akár a Strider II is.

Itt sem a minőséggel, sem a külsőségekkel nem törődtek: a játék főszereplője, a fiatal nindzsa, Strider Hiryu például a Capcom évekkel későbbi Strider 2-jében így nézett ki.


Forrás: Zero #14. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.