Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Minden országnak megvannak a maga mikroszámítógépei, iskolában használt korai PC-i – a képen ezek közül a dán ipar remeke, a kifejezetten elegáns RC759 Piccoline modell látható. Az 1984-ben bevezetett gép lényegében egy korai IBM-klón volt, 6 MHz-es Intel processzorral, 256 KB memóriával és monokróm monitorral. Mivel kifejezetten oktatási gépnek tervezték, alapfelszereltségként kazettaolvasó volt benne, de a drága lemezolvasó is úgy volt kialakítva, hogy azt egyszerre négy gép tudta használni.

Forrás: RC700. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


Final Fantasy: a játék, amelyben Gandalf, a sétapálcás Raistlin, Conan és Mr. Hátizom néznek egy hagymakupolákkal borított lebegő várost.

Kérdéses, hogy ez a fényképeket is használó Nintendo Power-poszter, avagy az amerikai dobozkép idézi meg kevésbé a játék hangulatát, mindenesetre ez legalább minőségibb illusztráció, mint amihez a magazin olvasói hozzá voltak szokva.

Forrás: Nintendo Power #012. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Micro Machines alapötletét nagyságrendekkel szórakoztatóbb formában tálaló Re-Volt története sokkal kacifántosabb, mint amit a legtöbb PC-s játékos ismer. Az első körös megjelenést (PC, PS1, N64, Dreamcast) követően e játék demója volt az első online játék az eredeti Xboxon; aztán végül a teljes program érthetetlenül nem jelent meg a konzolra. Született azonban egy játéktermi verzió, amelyben egy rajongói pálya is helyet kapott: Venice, amit egy Gabor nevű, vélhetően magyar alkotónak köszönhet a világ.

A program folytatást is kapott, mégpedig legalább másfelet: az eredetileg Re-Volt 2 néven futó, és mentett állásaiban a mai napig úgy ismert RC Revenge kizárólag PlayStationre jelent meg, majd ennek jött egy, a jóval erősebb platform ellenére is szaggató változata RC Revenge Pro címen PlayStation 2-n.

Sok év könyörgést követően az eredeti PC-s program egy rajongói patch-et viselő verziója megjelent a GOG digitális boltban, majd két hónappal később ezt el is távolították, az extra fejlesztést végző rajongók kérésére: ők ehhez ugyanis nem járultak hozzá.


Forrás: DC-UK #05. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Ha valaki hozzám hasonlóan éveket töltött azzal, hogy ezt a képet értelmes felbontásban megtalálja, hát tessék! (Amúgy természetesen a Xenoblade Chronicleshöz készült a  parádés festmény.)

Forrás: Xenoblade Chronicles Media Kit. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Ami a játékvilágot illeti, egészen biztosan tudjuk: a csirke volt előbb – ez már 1982-ben ott volt a boltokban.

Forrás: Atari Mania. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Aztán, ahogy az lenni szokott, a világbéke nem tartott örökké, és a harcoló felek egyike kiborgot küldött vissza az időben: 1997-ben meg kellett ismerkednünk a kegyetlen kibertojással!

Forrás: PSX Datacenter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A képen néhány valódi harcművész színész arcvonásait rejtettük el – vajon megtalálod őket?


Forrás: ACE #15. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A Gradius-sorozat névmizériája a széria első éveiben szinte követhetetlen volt. Ennek ellenére mi most végig fogjuk követni!

1985 – megjelenik a japán játéktermekben a Gradius, melynek fejlesztése még Scramble 2 néven indult.
1986 – az európai kiadás ismeretlen okokból a Nemesis címet kapja, mind játékteremben, mind pedig a mikroszámítógépes portoknál.
1987 – megjelenik az első folytatás, mégpedig kizárólag MSX-re; a program Japánban a Gradius 2, Európában pedig a Nemesis 2 nevet kapja.
1988 – elkészül az igazi játéktermi második rész, Japánban Gradius II: Gofer no Yabou címmel, Európában pedig Vulcan Venture-ként.
1988 – boltokba kerül a ’87-es játék folytatása is, megint csak MSX-re, őrült módon Gradius-brand nélkül, Gofer no Yabou: Episode II néven.
1989 – ez utóbbi játék megjelenik Európában is, az egyszerűség kedvéért Nemesis 3: The Eve of Destruction címmel.
1990 – a Game Boy is megkapja a Vic Vipert, de már Japánban is a szimpla Nemesis nevet használva.
1991 – a kézikonzolos kiadás folytatást kap, melynek Japánban Nemesis II, Európában pedig Gradius: The Interstellar Assault a címe.

A fenti hirdetés az 1988-as MSX-kiadást, a Gofer no Yabou: Episode II-t népszerűsítette.

(Esetleg érdemes említést tenni arról is, hogy 1986-ban megjelent a Gradius kétfős móddal is felruházott félfolytatás-mellékszála a játéktermekben, amely a Salamander címet kapta. A remixelt amerikai verzió már a Life Force néven jelent meg, aztán Európában bezárult a kör a Salamander: Life Force kiadásával.) (Aztán az átalakított nyugati kiadás a biztonság kedvéért Life Force címen megjelent Japánban is.)

Forrás: MSX Magazine 1989/02. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


A nyolcvanas évek elején még lehetett igazi csodákat találni a videojátékos magazinok fekete-fehér, általában aprócska cégek reklámjaival, illetve a keres-kínál rovat ajánlataival teli oldalain. Itt például a minden bizonnyal alig pár főt foglalkoztató Holdco próbálja fura játékait és még furább nyereményjátékait a játékosokra sózni. 1982-ben a pőre női valóság feltehetően sokkolóan hatott az olvasókra, pedig volt még érdekesség az oldalon.

A Sign of Hadrin játék marketingjének részeként például ezer fontot ástak el valahol Nagy-Britanniában; ez igazi vagyon volt, hisz ebből 83 példányt lehetett volna vásárolni az egyszeri random labirintusgeneráló szoftverből, amit igen cselesen, teljes értékű játékként próbáltak meg eladni...

Forrás: Computer & Video Games #006. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.