Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

John L. Marshall fotóst Bob Wallace programozó hívta meg 1979 novemberében a Microsoft második központjába, amely egyébként a cég első „rendes” irodája volt a garázsélet után. A fiatal fejlesztők hamar berendezkedtek egy egykori banképület nyolcadik emeletén kibérelt irodájukban, és vadul dolgoztak a Microsoft BASIC minden lehetséges gépre történő portolásán. A fejlesztés oroszlánrésze a hatodik képen is látható DECSYSTEM-2020 modellen, egy 36-bites mainframe gépen zajlott.

Forrás: Sound Photo. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.


Ha jól értelmezem a dolgokat, a VTR bizony a Twitter őse volt: nem csak falatnyi, ám annál emocionálisabb kritikákat lehetett itt meghallgatni random játékosoktól, de bármelyik kiadót vagy fejlesztőt is el lehetett is küldeni a picsába – hát kinek ne érte volna meg ezért percenként 95 cent?!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #020. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.

Ez az 1994-es hirdetés nem a valamelyik Eccót próbálja eladni, hanem az Ocean kiadó toborzási plakátjaként funkcionál, azt hangoztatva, hogy ez a cég nem fogja kifosztani a tapasztalatlan fejlesztőket. Amennyire ezt ma meg lehet állapítani, ez ekkor így is volt: az Oceannel jobbára szerettek együtt dolgozni a kisebb külsős stúdiók.


Forrás: Edge #014. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Nintendo (és Mattel) féle Power Glove-ot már ismerjük, ideje összehaverkodni tehát a Sony és a Reality Quest hasonszőrű alkotásával is. Tagadhatatlan: az eszköz talán még ma is futurisztikusnak tűnik, de természetesen teljesen használhatatlan volt a gyakorlatban.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Noha az ICOM legendává vált kalandjátékai közül a legelső szinte csak régi sztoriklisékből épült fel (az amnéziától a noir körítésig mindennel találkozunk benne), ezeket friss és szórakoztató módon tudták tálalni a fejlesztők, így ezzel meg is született a Macintosh első igazi sikerjátéka, a Deja Vu. Ezt természetesen egy évvel később, 1986-ban már szériává is bővítették, és az végül csak a negyedik játék után állt le.

Forrás: MacWorld 1985/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Amerikai PC-s és Mac-es játékeladási toplisták 1995 késő nyaráról. Az FPS-forradalom épp kezdődőben van, bár a Myst még ekkor is hódított. Két érdekesség a böngészés előtt: egyrészt CD-n még ekkor is csak olyan kevés játék volt elérhető, hogy egy csomó felhasználói program is kellett a lista kibővítéséhez, másrészt pedig a WizardWorks által a Doomhoz teljesen illegálisan kiadott rajongói pályagyűjtemény minden adathordozón az ötödik helyet foglalta el. Nem rossz, főleg ahhoz képest, hogy szimplán BBS-ekről összekotort, mások által ingyen megosztott pályák engedély nélküli csomagjáról van szó...


Forrás: Electronic Entertainment 1995/09. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Nem, ez nem az 1988-as Strategic Defense Initiative, és nem is az 1986-os S.D.I., hanem az 1987-es SDI. Egy Sega-fejlesztésű, meglehetősen egyszerű Missile Command-klón játéktermi játék, amelynek számítógépes verzióit az Activision gondozta. A játék különlegessége, hogy az eredeti verzió egyszerre használt joysticket és trackballt az űrlézer manőverezéséhez, illetve a célkereszt mozgatásához, és ezt a fejlesztők az otthoni verziónál is megpróbálták rekreálni: több géptípuson is lehetett egyszerre joysticket és egeret is használni.

Forrás: The One #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


1984-ben a New Jersey-beli Jacksonban üzemelő Great Adventure vidámpark szellemkastélyában elharapózó tűz nyolc vendéget ölt meg, így a vezetőség egy évvel később számítógép által vezérelt ultramodern tűzoltó rendszer kiépítése mellett döntött. A fotón a folyamatot felügyelő menedzser mutatja meg a rendszert az egyik újonnan felvett dolgozónak.

Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Igazán kedves a Postern kiadótól, hogy spontán megünneplik a Sega-féle SubRoc-3D-t, a világ első sztereotopikus térhatással bíró játékát. Ja, nem csak a marketing csúsztatott megint. Igaz, nem óriásit, hiszen a legendás Mike Singleton (Lords of Midnight) e korai programja tényleg az első számítógépes játék volt ezzel a technológiával. A speciális szemüveggel minden platformon látható volt a primitív 3D, és ezt a játékmenet is használta: amúgy vízszintesen repkedő űrhajónkkal nem csak fel-le lehetett manőverezni, de a „képernyőbe befelé” is.

A játék első hirdetése is ezt próbálta meg bemutatni, de valószínűleg igen hamar kiderült, hogy Frank Moses stílusos festménye az eltolt színekkel inkább fejfájdító hatást vált ki a várt nyálcsorgatás helyett, mert a következő számban már minden árnyalat a helyén volt.

Forrás: Computer & Video Games #024 és #025. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Patricia Barbeau közlegény birizgál a sajtófotósok kedvéért egy IBM 729 mágnesszalagos író/olvasó adattároló egységet Hawaii egyik tengerészgyalogsági bázisán, Camp Smith-en. A felvétel 1969-ben készült.


Forrás: Science 70. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.