Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

1984 Japánban már legalább számítógépeken a szerepjátékokról szólt: ekkor jelent meg a Hydlide és a Mugen no Shinzou, no meg a Dragon Slayer is, amelyből aztán a Falcom egy minden képzeletet felülmúlóan kusza játéksorozat-áradatot készített. A Sorcerian-, a Xanadu-, a Lord Monarch- és a még ma is igen aktív Legend of Heroes-szériák mind egy-egy ilyen alcímű Dragon Slayer-részből születtek meg.

Az eredeti sorozat negyedik felvonása, a Dragon Slayer IV: Drasle Family (a „drasle” maga is a dragon slayer cím rövidítése) volt az első, amely angolul is megjelent, mégpedig a Legacy of the Wizard címen. Ahogy az az eredeti MSX-verzió hirdetésén is látszik, egy oldalnézetes játékról van szó, amelyben a platformelemek csaknem olyan fontos szerephez jutnak, mint a vagdalkozás vagy a mágia. A karakterfejlődés minimális, a harcok valós idejűek, a zenéket pedig Yuzo Koshiro és Mieko Ishikawa írták, de a Drasle Familyt mai fejjel elborzasztó, abszolút unfair nehézségi szintje miatt még akciójátékként se nagyon lehet élvezni...


Forrás: MSX Fan 1987/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Furcsa, én úgy emlékszem, a falaikat New Kids-poszterekkel díszítő osztálytársaim egy szót sem ejtettek arról, hogy kedvenc zenekaruk NES-megszállottakból áll, hogy az egyik tag életének nagy nyomora az volt, hogy elakadt a Lode Runnerben.

A cikkben említett hivatalos játék amúgy nemhogy nem jelent meg, de igazából nem is készült: mint évtizedekkel később a fejlesztők elmondták, a kiadó Parker Bros. nagyon hamar elállt a tervtől, így csak néhány vázlatos ötlet született, azok is csak papíron.

Forrás: Nintendo Power #020. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


1992 nyarán az Electronic Arts európai szárnya vélhetően egy új marketingessel gazdagodott, mert innentől kezdve jó fél éven keresztül a kiadó minden megjelenését efféle reklámok kísérték: egy-egy nyakból csonkolt fej, valami kaotikus, furcsán összefotosoppolt háttérrel. Itt persze esély sem volt rá, hogy tökéletesen süljön el a dolog – James Pond amorf, taszító alakja esélyt sem hagyott erre –, de a recept amúgy sem működhetett valami jól, hiszen a kiadó hamar felhagyott ezzel a bohóctaktikával.

Forrás: Mean Machines #24. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Lelkes beszámoló Budapest első (és utolsó) olyan játékterméről, amely talán megállta volna a helyét a világ legjobbjai között is. A sok lelkendezés közt nekem feltűnt a HDTV kifejezés többszöri használata – érdekelne, hogy ez 1994-ben egész pontosan mit is jelentett, főleg, mert az írásban említett Virtua Racing például 496x384-os felbontásban futott...


Forrás: PC-X 1994/09. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

Az Apple II után, de még a Macintosh előtt hatalmas marketingkampánnyal elindított Lisa az Apple első nagy bukása volt. Noha a projektet Steve Jobs felügyelte (ezért is van az ő lányáról elnevezve), az ennél egyszerűbb és olcsóbb gépre vágyó cégalapítót a premier előtt kitúrta a csapat, így a Lisa nélküle jelent meg – Jobs ekkor vette át az uralmat az akkor már évek óta készülő Macintosh-projekt felett, és azt két évvel később, 1984-ben az ő elvárásai szerint átalakítva adták ki. Jobs hatalmas elégtételt kapott: a Lisából e két év alatt tízezer darabot tudtak eladni, amin a Macintosh az első héten túl is lépett. Tízezer dolláros árcédulája mellett a Lisa nagy hátrányát speciális, sérülékeny lemezei, illetve a nehéz programozhatóságnak köszönhető gyatra szoftverellátás jelentette.

Forrás: Mac Mothership. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Megvallom, nekem ez a hirdetés volt a legelső találkozásom az Automan című 1983-as tévésorozattal. Ez a Tron sikerét követően készült, de olyan ordas nagy bukás lett, hogy még azelőtt törölték, hogy az összes elkészült részt leadták volna. Érdemes belenézni a sorozatba, hogy jól lássuk, milyen szörnyű élmény is volt Walter Nebicher rendőr/programozó, az általa teremtett hologramember, Automan, valamint utóbbi „vicces” jószága, Kurzor kalandozása a bűnnel teli városban.

A játékfeldolgozás egyszerű platformjáték volt, autós, netán helikopteres szakaszok nélkül; valószínűleg tartom, hogy a licensz megszerzését követően az első kiadhatónak minősített játékot nevezte át a Bug-Byte.

Forrás: Your 64 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Mazda az 1985-ös tokiói autókiállításon mutatta be az MX-03 koncepcióautót, amelyet a cég mindig is kísérletnek szánt, és tömeggyártása (sajnos?) sosem volt komolyan fontolóra véve. Ennek a megközelítésnek köszönhetően a mérnökök mindent ki tudtak próbálni, ami csak az eszükbe jutott, legyen az a vadászgépektől csórt kormánykialakítás, a modern kijelzők, vagy épp az utasoldali visszapillantótükör hiánya.

Forrás: Motor 1. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Bár a liverpooli Rage stúdió elsősorban sportjátékokban utazott (no meg ők készítették a Doom Saturn-portját is), a hírekbe akkor kerültek igazán, amikor a korai 3D gyorsítókat kihasználva arcade jellegű, színes fényekkel és vad robbanásokkal teli akciójátékokat kezdtek el készíteni. Az Incoming a 3Dfx egyik erődemonstrációja lett, és az Expendable sem kifinomultságáról vált ismertté, hanem inkább eszetlenül tömény henteléséről. Sajnos a komplexebb játékokhoz szokott PC-s közönségnek ez nem igazán jött be, a PlayStation-átirat grafikailag volt szegényes, Dreamcasten pedig a jóval nagyobb ismertségnek örvendő játéktermi átiratok lopták el minden esélyét a sikerre.

No meg valljuk be: ez a reklám sem feltétlenül ösztönzi az embert azonnali vásárlásra...


Forrás: DC-UK #02. A bejegyzéshez jelenleg 15 hozzászólás van.

Valahogy így működött a Gorbushka, Moszkva legendás szórakoztatóelektronikai feketepiaca. Zenei CD-k és szoftverek, VHS-kazetták és konzolok milliói cseréltek itt gazdát, természetesen mind másolt, feltört, klónozott formában. A piacot 2001-ben záratta be a városvezetés.

A fotó 1995-ben készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.


A Silicon Graphics vezető európai marketingese beszél igen magabiztosan az akkor még névtelen Nintendo 64-ről, megosztva a nagyérdeművel többek között azt, hogy egy igazi VR-gépről van szó, ami jó eséllyel CD-ket fog használni. Hát igen, a Nintendo japán részlege még a legközelebbi szövetségeseit sem szívesen avatta bele minden titkába...

Forrás: Super Play #13. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.