Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Amikor Stanley Kubricknak valami ultramodern hordozható számítógépre volt szüksége az 1967-ben forgatott 2001: Űrodüsszeia filmhez, korának egyik vezető technológiai cégéhez, a fényképezőgéptől a vadászgép-vezérlőkig mindennel foglalkozó Honeywellhez fordult segítségért. Ők ezzel álltak elő a mainframe gépek korában: egy aktatáska méretű ultramodern készülékkel. Beépített monitor, kamera, modem és fényceruza is volt a csomagban; és igazán nem a tervezőkön múlt, hogy 2001-ben a laptopok már sokkal kompaktabbak voltak.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

A Tinder legkorábbi elődei vélhetően a társkeresésre használt BBS-ek voltak, amelyek már a nyolcvanas évek elején megpróbálták megkeresni a felhasználókkal leginkább kompatibilis potenciális párokat.

Forrás: Atari Connection 1984/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Efféle szlogeneket sokkal sűrűbben látni pornófilmek környéként, mint videojáték-hirdetéseken...

(És igen, mielőtt GameStar néven magazin indult, a nevet egy amerikai sportjáték-kiadó is viselte.)


Forrás: Computer Gaming World #053. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A ma már a Seiko által tulajdonolt Pulsar első órája tényleg első tudott lenni, bár hogy miben is, arról a hirdetés nem feltétlenül beszél: a 2001: Űrodüsszeia film által inspirált amerikai mérnökök a világ első LED-kijelzős digitális elektronikus karóráját alkották meg. A szimplán Pulsar névre keresztelt óra 1972 tavaszán jelent meg, és a tiszta arany modellért 2100 dollárt kértek – de hamar kiderült, hogy ennyiért még a forradalmi technikát sem lehet eladni, és így született meg a következő évben a hirdetésen is látható két olcsóbb modell.

Forrás: Playboy 1973/12. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Ahogy arról esett már szó, Peter Molyneux legelső cége még nem játékokkal, hanem üzleti szoftverekkel foglalkozott. Amikor a Commodore összekeverte az ő Taurus Software cégét a Torus Software-rel, nagyhirtelen egy adatbázis-kezelő programot kellett legyártania, amely ennek ellenére is váratlanul nagy sikert aratott. A legendás Bullfrog Productions abból a vagyonból alakult, amit az Acquision hozott Molyneux-nek és alapítótársának, Les Edgarnak.

Forrás: Amiga World 1987/05 és 1987/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Hardcore Computist egyike volt a kevés, egyértelmű politikai elkötelezettséggel rendelkező videojátékos lapoknak: a szabad szoftverért küzdöttek, lelkes írásokkal próbálva megakadályozni, hogy ez a piac az előfizetések, mikrotranzakciók, fizetős extrák kapitalista mocskába süllyedjen. Mint mindannyian tudjuk, totális kudarcot vallottak; de munkájukra érdemes ma is emlékezni – és ebben segíthet ez az forradalmár vers is.


Forrás: Hardcore Computist #01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A legtöbb 8- és 16-bites játékot könnyű volt kiakasztani egy-két hibás Gameshark-kóddal is; de néha az is elég volt, ha a kazettát nem toltuk be teljesen a gépbe indítás előtt. Ez a rövid videó azt mutatja be, hogy mi történik a magyar fejlesztésű, Mega Drive-os Ecco the Dolphinnal ebben az esetben.

Forrás: Glitch Photography. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1994-ben még közel sem volt egyértelmű, hogy a millió sportjáték-franchise közül végül az Electronic Arts szériái tudnak majd kiemelkedni, és ennek köszönhetően minden sportágban tucatnyi próbálkozó versengett a játékosok kegyeiért. Köztük volt a Sega is, akik ugyan az én véleményem szerint igazán kiemelkedőt ebben a műfajban és ebben az időszakban nem nagyon tudtak alkotni, de a japán cég sportbarát hozzáállásának is köszönhető volt, hogy a Mega Drive nyugaton több éven keresztül a SNES fölé tudott emelkedni az eladások tekintetében.

Forrás: Electronic Entertainment #03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár az Atlust ma nem verekedős játékairól ismeri a világ, a Shin Megami Tenseiek és a Personák átütő sikere előtt a cég jószerivel minden stílusban megmérette magát. A hat epizóddal rendelkező Power Instinct-széria a Street Fighter II-másolatuk volt, amely elsősorban azzal akart hódítani, hogy a sok, magát igen komolyan vevő széria között mert furcsa, sőt, néha egyenesen bizarr lenni.

Bár az első rész még kicsit visszafogott volt ebben a tekintetben, a sorozat kabalafigurájává vált agresszív néni, a reklám alján gyűlölködő Oume Goketsuji valószínűleg az első olyan karakter volt a műfajban, aki közelebb van a százhoz, mint az ötvenhez. A Range Murata mangarajzoló által alkotott gárda a későbbiekben jóval furább alakokkal gazdagodott: Pooch egy humanoid kutya, Solis egy időutazó kiborg rendőr, Kanji pedig egy öregember, aki még bottal is alig tud járni, így harcban mindig fiatalabbkori alakjába kell alakulnia.


Forrás: Old School Video Game Ads. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Egy kanadai gyártmányú digitális eredmény-nyilvántartó rendszer bowlingpályákhoz.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.