Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
1965, megérkezik Japánba, pontosabban a Tokai Bank nagoyai központjába az első IBM System/360 mainframe rendszer. Japán a számítógép-használat terén ekkor jó évtizeddel volt lemaradva az amerikai állapotokhoz képest: ebben a bankban például egészen eddig az erre tartott légiónyi alkalmazott abakuszokon számolta ki a kamatokat, a számlaadatok nyilvántartása pedig több millió lyukkártya segítségével történt.
Forrás: IBM. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Bő évszázadra visszatekintő flipper-történelem, mégpedig – hát honnan máshonnan?! – a Playboy lapjairól.
Forrás: Playboy 1972/12. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A berlini videojáték-múzeumból korábban a nyolcvanas évek NES-központú amerikai tárlatát láthattuk, most pedig az echte európai hangulatot ismerhetjük meg: a Commodore 64-en még a Q*bert fut, de a polcon sok más érdekesség mellett már egy amigás programozási könyv is megbújuik.
A fotót Marcin Wichary készítette.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
„Két fiatal a Doom számítógépes játék PlayStation-verziójával játszik”, állítja e képről a rangos Getty Images sajtófotó-gyűjtemény hivatalos leírása, és hát kik vagyunk mi, hogy belekössünk a nagyok munkájába...
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A QuickShot brand egy rövid ideig lényegében egyet jelentett a minőségi joystickkel: vagy QuickShot joyod volt, vagy valami gagyi. Az 1985-ben Hong Kongba költöző cég azonban a hatalmas bevételek ellenére sem erre a szektorra koncentrált, hanem saját számítógépes formátumot akartak létrehozni: azonban gépük végül nem úgy lett siker, ahogy várták: a Spectravideo SV-328 végül önálló megjelenés helyett végül az MSX szabvány alapja lett.
Bár a QuickShotok által generált bevétel sokáig nem csökkent jelentősen, a cég egyre kevesebbet törődött ezzel az üzletággal, és 1988-ban el is adták az egészet. A vevő egy brit cég volt, akik ekkor cseles módon felvették a SpectraVideo nevet; és később a Logic3, illetve a Logic6 nevek alatt próbáltak gagyi mobilos kiegészítők kereskedelméből megélni.
1990-ben, amikor ez a hirdetés megjelent, a minőség csúcsát már nem a QuickShot márka jelentette, és mivel a gyártó a tényleges fejlesztés helyett inkább a furánál furább, sokszor rettentő gagyi modellek piacra dobására koncentrált, az aranykor már sosem tért vissza; a számláló sosem váltott át 21 millióra...
Forrás: Zero #13. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Egy RCA BIZMAC számítógép szalagkezelő irányítópanelje. Ez a hatalmas számítógép-rendszer direkt a második világháború utáni újjáépítés megkönnyítésére készült, feldolgozva és könnyen érthető formában tárolva az amerikai katonai támaszpontoktól és a szövetséges országoktól érkező több százezer igényt. A rendszer nagy újítása az volt, hogy nem kellett benne az adatokat tároló mágnesszalagokat cserélgetni: megannyi modulja több ezer ilyen szalagot tárolt, és ezek egyharmadát egyszerre tudta is használni. A kezelőpanel felső részén a hármas szalagtároló szekrények látszanak, fehérrel jelölve az éppen aktív szalagokat.
A BIZMAC-et a munka csúcsán 22 programozó és 30 operátor szolgálta ki. A számítógép 1900 négyzetmétert foglalt el, és 12 tonna volt a súlya. A több forradalmi megoldást is tartalmazó rendszer egyik vezető mérnöke Arnold Spielberg volt, akinek filmrendező fiáról mindannyian hallottunk.
A fénykép 1957-ben készült, amikor a rendszert bemutatták a nagyközönségnek. Hogy a BIZMAC barátságosabbnak tűnjön, a rendszer első nyilvános cselekedete az volt, hogy az elmúlt öt év alapján megjósolta a baseball legnevesebb játékosainak leendő 1957-es teljesítményét.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Amerikában Commodore Educator 64, Európában pedig Commodore 4064 volt a neve – de akármi is volt a dobozára írva, ez egy meglepő mechanikus öszvér volt. A gép ötlete azon amerikai iskoláktól származott, ahol már igencsak szerették volna lecserélni a vénnek számító PET gépparkot, de a lopások veszélye miatt a pici és könnyű Commodore 64-ek nem tűntek praktikusnak. A gyártó megoldása? Fogták a már eladhatatlan, raktárban porosodó PET gépeket, a belsejükbe Commodore 64-hardvert raktak, majd ezt a fura keverékmasinát adták el az iskoláknak. Ennél persze kicsit komplexebb volt a folyamat, hisz a billentyűzetet is le kellett cserélni, no meg a SID-chipet és a színekért felelős RAM-ot is eltávolították a konverzió során, de az eredmény így is egy kiherélt, cserébe böhöm nehéz Commodore 64 lett. Az európai modellen egyáltalán nincs hang, és csak egyféle zöld színt tud kijelezni, az amerikai verzió viszont képes hangok kiadására és néhány zöldárnyalat megjelenítésére is. Mindkét, 1983-ban megjelent verzió hatalmas bukás lett: Amerikát már az Apple II, az európai piacot pedig a Spectrum és az igazi Commodore 64 dominálta, és ezek mellett csak igen specifikus esetekben szólt bármi is a fenti gépek mellett.
Forrás: Nightfall Crew. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.
Persze, érdekes dolog, hogy az Activision megszerezte a kaliforniai MicroIllusions játékainak brit terjesztési jogait, de engem inkább a Romantic Encounters at the Dome felejthetetlen címe nyűgözött le. Korábban nem hallottam a játékról, pedig három platformon (DOS, Amiga, Macintosh) is hódított. Oké, talán helyesebb lenne azt mondani, hogy három platformra jelent meg, hiszen szaftos, néha egyenesen explicit tartalma ellenére gyakorlatilag azonnal eltűnt a süllyesztőben.
Ez valahol érthető is: a program egy szöveges kalandjáték, amelynek során női vagy férfi karakterünkkel kell egy fényűző penthouse-ban rendezett elegáns buliban szexpartnerre lelni. A szöveg körülbelül annyira kifinomult, mintha egy 14 éves fiatalember írta volna egy különösen erős hormonroham során; ráadásul férfi írója nem tudta a női perspektívát magáévá tenni, így női karakterként sokszor a férfi NPC szemszögéből olvashatók a romantikusnak a legnagyobb túlzással sem nevezhető szövegek.
Forrás: ACE #09. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A leírás alapján az 1987-ben megjelent Bináris Biblia minden idők egyik legkoncentráltabb antihumor-tumorja lehetett. Ha szeretnéd ilyesmivel mérgezni magadat, jó hírem van: még mindig kapható!
Forrás: STart #20. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Amikor kiadták George Abe grafikusnak a feladatot, hogy üssön össze egy nyitóoldalt a „68020 Accelerator Boards for the Amiga” címet viselő nagy összehasonlító íráshoz, minden bizonnyal volt pár álmatlan éjszakája – de végül kiválóan megoldotta a feladatot!
És ha izgat a cikk végkimenetele: az éles versenyt a Commodore által gyártott A2620 nyerte, nem sokkal a Hurricane H2000 előtt.
Forrás: Amiga World 1989/07. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella