Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A gyerkőcök megilletődött csendben várják, hogy a feladat súlya alatt megroppanni látszó apuka életet leheljen a frissen vásárolt TI-99/4A számítógépbe.
A fénykép 1984-ben, Párizsban készült.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A fiatalosnak látszani akaró brit kormányzat 1999 elején Lara Croftot a brit tudományos kiválóság egyik nagykövetévé választotta. Noha a cikkben felsorolt többi nagy vívmányra, a Thrust autóra és a Psion számítógépre már senki nem emlékszik, a sírrabló hölgy még ma is egész közismert; igaz, abban nem vagyok biztos, hogy ebben sok szerepe lenne a karakter brit származásának...
Forrás: Total Control #04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Bár ezek a számok nem közvetlenül a Segától és a Nintendotól származnak, az eddig talált legpontosabb információt adják a 16-bites konzolok európai eladási háborúiról. Ha a számok talán nem is stimmelnek pontosan, az arányok jól mutatják a kőkemény csatát, amit a két japán cég az európai vásárlók kegyeiért vívott.
Ha az egész bolygót nézzük, a küzdelem sokkal egyoldalúbb volt: SNES-ből 49 millió, Mega Drive-ból pedig 34 millió darabot értékesítettek. Bár végül Amerikában is több Nintendo-hardver fogyott, a különbség tetemes részéért Japán felelt, ahol a Mega Drive hatalmas bukás lett: e gépből mindössze 3.6 millió darab fogyott, míg Super Famicomból 17 milliót adtak el.
A számok ezer darabban értendők.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Nyilván lehetett volna 1970 legmenőbb tranzisztoros rádióit kivillantott mellbimbó nélkül is hirdetni, de hát a Playboy nem kért az effajta unalmas kispolgáriságból.
Forrás: Playboy 1970/02. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Valószínűleg nem beállított reklámfotó, hanem egyszerű családi felvétel: 1991-ben három francia lány egy Game Boyjal szórakozik.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A csodás nevű Robert Tappan Morris 1980-ban, elsőéves gimnazistaként, punkhoz illően felmatricázott TRS-80 Model II számítógépe előtt szippogat kólájából. Alig nyolc évvel később Morris afféle kísérletképp megírja a világ első számítógépes férgét, amely néhány napra térdre kényszerítette az egész Arpanetet. A féreg a hálózat minden Berkeley Unix operációs rendszert használó gépét túlterhelte gonosz önklónozó viselkedésével; az akkori becslések szerint ez a korai internetre kötött gépek 10 százalékát jelentette. Ezeket egyenként körülbelül két nap volt megtisztítani a féregtől. Mivel az Arpanet nem rendelkezett semmiféle védelemmel az ilyen kártékony szoftverek ellen, minden régiót le kellett róla választani, és villámgyorsan létrehozni egy szervezetet, ami az infrastruktúrát érő ilyesfajta támadásokra adott választ a jövőben koordinálja.
Morris egyébként állítása szerint nem akart bajt csinálni, és a nagy károkat is tulajdonképpen véletlenül okozta a féreg (ami egyébként Tolkien hasonlóan hatékonyan pusztító korcs sárkányairól, Scatháról és Glaurungról kapta e fura nevet). Hogy a terjedést irányító ellenőrző algoritmust ne lehessen egy egyszerű rendszergazdai fals pozitív jelzéssel („ez a gép már fertőzött”) átverni, a mindössze 99 soros kódban volt egy olyan kitétel, amely néha biztos-ami-biztos alapon a már fertőzöttnek tűnő gépeken is végrehajtotta az önklónozást. Ez szabadult el, és a Morris Worm egyszerűen megtöltötte saját másolataival a rendelkezésre álló tárhelyet és ennek folyamán belakta a teljes memóriát is a megtámadott gépeken. Az akkor 23 éves Morrist végül 13.326 dollár büntetés megfizetésére és 400 órányi közösségi munkára ítélték. Sok-sok évvel később az MIT (amelynek laborjából útjára indította a férget; ő a Cornellre járt, de így akarta elkerülni a lebukást) professzorrá avatta.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 15 hozzászólás van.
Bár a Bard’s Tale II sosem volt a kedvencem, ez egy kifejezetten hangulatos, pofás és informatív hirdetés lett – annak ellenére is, hogy nagyon úgy tűnik, azok ott bizony a képernyő lefotózásával készített screenshotok.
A „There are over 100 monsters. Many animated. All dangerous.” sor pedig valamiért kifejezetten kacagtató.
Forrás: Computer Gaming World #056. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Doug Smith által kitalált és elkészített Lode Runner felett a kiadó Brøderbund egy rosszul megfogalmazott japán nyelvű szerződésnek köszönhetően igen hamar elveszítette az ellenőrzést, és a szigetországban ezt követően tucatszám jelentek meg a folytatások, bővített kiadások, pályacsomagok és portok. Az itt hirdetett verzió viszont még minden téren legális volt, azt ugyanis a Sony licenszelte és portolta MSX-re. Bár a Japánban óriási sikert aratott játék e verziója természetesen minden MSX-modellen játszható volt, a Sony azt ajándékként mellékelte minden HB-10 számítógépük mellé, igencsak megmelve a HitBit-hardverszéria ázsióját.
Forrás: Micom BASIC 1985/01. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Az 1972-ben alapított, és ma is létező Maplin cég rövid ideig az Atari hivatalos brit forgalmazója volt, és 8-bites számítógépeiket ezzel a pöpec hirdetéssel próbálták eladni. Látszik, hogy ők már 1982-ben is tudták azt, amit a Commodore-nak még évekig tartott felismerni: legyenek elvileg bármire is kitalálva ezek a gépek, a felhasználók túlnyomó része játszani fog rajtuk.
Forrás: Computer & Video Games #004. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Oké, először is szögezzük le, hogy ez a ménkű nagy színestévé már pusztán méretei miatt is a vágyálmok netovábbja lehetett 1978-ban. Az pedig, hogy e tévéhez adtak először alapfelszereltségként olyan távirányítót, amellyel közvetlenül lehetett a csatornák közt váltani (és nem kellett áttekergetni az összes közbeesőn) tényleg a luxuskategóriába emelte.
De.
De ez a tévé nem volt szélesvásznú, hanem sima 4:3-as képarányt nyújtott – a modellnév a képernyő puszta méretének szólt. Az pedig körülbelül ezer négyzet-inch volt, a névbeli szám erre utal. Igaz, ezt több trükkel érte el a tévé, amit emiatt akár kivetítőnek kellene nevezni. Mint az a metszetből kiderül, valójában egy pici tévé volt a rendszer lelke, amit két tükör, illetve egy nagyítóként szolgáló Fresnel-lencse lőtt ki a puha „képernyőre”.
Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella