Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A Bytes Brothers furcsa jószág volt: egyfelől egy könyvsorozat pár gyerekdetektívről, akik blőd ügyeiket (például: „vajon ki lopta el a szánkót?”) a Nibble nevű mikroszámítógép segítségével oldották meg. Másfelől viszont a rövid kötetek (100-120 oldal, mindben öt üggyel) egyben programozási segédanyagként is funkcionáltak, hiszen az esetek csúcspontján nem csak a kölykök írják be a programkódot saját számítógépükbe, de ezt elvárják az olvasótól is. Az első három kötet BASIC, az utolsó három kötet Pascal nyelvű feladványokat tartalmazott, de mindegyik a lehető legegyszerűbb volt – kalandjátéknak még a legnagyobb túlzással sem nevezhető a brit Armada kiadó e próbálkozása.

Forrás: Enter 1984/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A trollkodás igen magas foka, amikor a konzolodra készülő exkluzív játékot a rivális gépre koncentráló lapban hirdeted. Mint az jól látható, az európai Nintendo-központ a kilencvenes évek elején efféle kolosszális trollokból állt. (Trollokból, akik nem tudták helyesen leírni, hogy Street Fighter II.)

Forrás: Mean Machines Sega #01. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Noriyoshi Ohrai parádés posztere a cím alapján kitalálható tartalmú filmhez, a Godzilla vs. Space Godzillához.


Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

Mike Oldfield, illetve mindaz a hardver, amire a zenész 1982-es Five Miles Out világkörüli turnéjának szüksége volt.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.


Feltehetően nem egy valódi retro-VR headset, hanem egy Ben Pearce nevű grafikus modern alkotása – de ettől még néz ki olyan jól a fotó, hogy azt megosszam.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Ma a legtöbb játékkiadó utálná, ha interaktív filmnek neveznék videojátékait, de 1986-ban a Cinemaware a lehető legnagyobb örömmel fogadta e szavakat. Igaz, kicsit túlzásba is vitték a dolgot, mégpedig azzal, hogy a nem sporttal foglalkozó játékaiknak egy új műfajnevet is kitaláltak, és ezt, az Adult Entertainmentet, minden felületen megpróbálták bevezetni a közbeszédbe. És ahogy az majd’ minden hasonló, felülről irányított szlengnél megtörtént, ez sem működött. (Vagy legalábbis a kifejezésről ma senki nem a cég termékeire gondol.)


Forrás: Amiga World 1986/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Még ma is előfordul, hogy egy sikeres játék lényegében külön műfajjá válik, és ez a videojátékok hajnalán sokkal gyakoribb volt. Talán az első példa erre a Star Trek volt: a Mike Mayfield által 1971-ben írt program az évtized legtöbbet klónozott játékává vált, és a trekkie-generációból kinőtt hackerek számára olyan kihívást jelentett a játék egy új verziójának elkészítése valami új hardverre, mint amit ma a Doom portolói élnek meg. A játék alapvetően egy körökre osztott, időlimites klingonvadászat egy randomgenerált, 8x8 kvadránsból álló galaxistérképen.

Az eredeti játékot Mayfield azért hozta létre, mert egyetemén ugyan ki tudta próbálni a Spacewar!-t, de ő maga csak kijelző nélküli gépekhez fért hozzá; és azokhoz is csak engedély nélkül. Az eredetileg SDS Sigma 7 mainframe gépeken futó Star Trek tehát egy nyomtatón keresztül játszható szimulátor volt, és hogy jobban élvezze, kedvenc tévésorozata űrhajóit és fegyvereit építette bele.

Mayfield később egy közeli Hewlett Packard-szaküzletben egy ottani HP 2000C gépen megírta a Star Trek második verzióját. Ez STTR1 néven része lett a HP-vásárlók számára ingyen elérhető szoftvereknek, és több hírlevélben és programozási könyvben is megjelent a kódja – és 1973-ban megindult a másolatok áradata. Ezek alkotói sokszor már pénzt is kértek munkájukért; de javukra legyen mondva, a sok kókler közt néhányan tényleg jobbá is tették a programot, új és új funkciókkal kiegészítve azt.

Forrás: Creative Computing 1977/05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A felszerelésből ítélve a hatvanas években járunk, valami amerikai bank, kutatóintézet vagy kormányhivatal géptermében. A háttérben a mainframe gépek, az előtérben egy bivaly nyomtató, a kettő között pedig az egészet irányító terminálok láthatók.


Forrás: Floppy Diskette. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

A Manchester Baby, avagy hivatalos nevén a Small-Scale Experimental Machine, a világ első olyan számítógépe, amely elektronikusan tárolt programokkal volt irányítható. A gép egy kísérlet, mégpedig az első RAM megalkotásához vezető mérnöki kutatás része volt. A masina 1024 bit memóriával rendelkezett, és az első programot 1948. június 21-én futtatta le – méghozzá tökéletesen, hisz 52 perc alatt kiszámolta, hogy mi a 2 18. hatványának legnagyobb valódi osztópárja.

Forrás: Engineering History. A bejegyzéshez jelenleg 16 hozzászólás van.


A hirdetésen bemutatkozik a legtöbb névvel rendelkező konzol. Vegyük is sorra az összeset:

1) eredetileg Bally Home Library Computer néven mutatták be
2) hivatalos, levédett neve Bally ABA-1000 volt
3) az első példányok megjelenésekor Bally Astrocade-nek hívták
4) nem sokkal később átnevezték Bally Professional Arcade-re
5) a sajtó legszívesebben Bally Arcade néven emlegette
6) e reklámon Bally Professional Videocade-ként emlegetik
7) a BASIC-kártyával szerelt kiadás a Bally Computer System volt
8) a gép csődje után egy másik cég Datamax UV-1 néven próbálta ismét forgalmazni

Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.