Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Idézetek, amelyek a napon hagyott tejhez hasonlóan állták ki az idő próbáját...


Forrás: Edge #017. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1985-ben a Soft & Micro magazin (nem, nem trükkös Microsoft-rajongók voltak, hanem szoftverekről és mikroszámítógépekről írtak) megpróbálta megjósolni a jövőt. Sajnos a különszámot még nem találtam meg, de a hirdetés alapján nem sikerült 100%-os pontossággal eltalálniuk 1995 számítógépeinek kinézetét...

Forrás: Tilt #024. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

George Plimpton újságíró elsősorban arról volt ismert, hogy cikkeihez első kézből származó tapasztalatokat gyűjtött. Amikor a baseball belső működéséről írt, előtte részt vett egy hivatalos mérkőzésen, amikor pedig a Sports Illustrated felhívására az ökölvívásról kellett hosszú cikket írnia, három menetet bunyózott Sugar Ray Robinsonnal, és ugyanígy, cikkek és könyvek kedvéért játszott hokikapusként egy NHL-edzőmeccsen, megfordult két NFL-csapatban is, dolgozott cirkuszi akrobataként, elindult a PGA Tour golfversenyen, részt vett egy bridzs-kupán, amikor pedig Amerika legjobb humoristáit interjúvolta meg, maga is színpadra lépett egy stand up esten.

És természetesen, amikor fizettek neki a reklámszereplésért, akkor is ezt a stílust vitte tovább: a hirdetés állítása szerint tényleg kipróbálta az Atari 2600 és az Intellivision rivalizáló programjait, és így jutott arra a következtetésre, hogy utóbbi a jobb. És ha kizárólag a sportjátékok döntenének a témában, akár igaza is lenne – ezek jobban néztek ki a Mattel gépén. Igaz, az Intellivision erről az egyetlen kategóriáról szólt: amikor ez a hirdetés megjelent, a platform 27 játékából 16 volt sportjáték (beleértve az autóversenyzést és a kaszinós-kártyás programokat is). Ugyanekkor Atari 2600-on már 70 cartridge volt kapható, köztük olyan érdekességek is, mint az Adventure vagy Space Invaders.

Forrás: Electronic Games 1981/01. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

A legendás BYTE magazin (feltehetően az első számítógépekkel foglalkozó havilap) a nyolcvanas éveket köszöntő főszerkesztői bevezetőjében röviden összefoglalja a korábbi 20 esztendő szédítő tempójú IT-árcsökkenését. Helmers úrnak igaza volt: a nyolcvanas évek a számítástechnikában már tényleg a boltban, összeszerelve kapható mikroszámítógépekről szóltak.


Forrás: BYTE 1980/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A houstoni Johnson Space Center egyik mainframe rendszere: az asztalon levő központi egységből, illetve szalagolvasókból álló CDC-tervezésű Cyber 74.

A fotó 1975-ben készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Megannyi halasztást követően az 1996-os E3-on már ott volt a végleges Nintendo 64, és annak forradalmi kontrollere. Bár a konzol végül nem lett olyan sikeres, mint azt a cég várta, ez nem Shigeru Miyamotón múlott, aki azt a gépet is igazi klasszikus programokkal szórta meg.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

A George Parrish Jr. által festett borító sokkal hatékonyabban adja át a szöveg által sugallt élet-halál harcot, mint a pajzánkodó szlogen. A Spitfire ’40 fejlesztése amúgy Magyarországon zajlott, a Novotrade berkein belül.


Forrás: Computer Gaming World #029. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Pillantás egy, a mainál jóval ártatlanabb korszakba, ahol a törvényhozók még nem mobiljukon játszottak, hanem új Game Gear konzoljukkal menőztek kollégáiknak.

Forrás: Mega Force 1991/09-10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A kevéske szöveg ellenére is informatív előzetes sok dolgot mesél el a Grand Chaser születésének körülményeiről, éppcsak egy igen fontos dologról nem tudott beszámolni: mire a program végül megjelent, Japánon kívül már Cyber Speedway volt a neve. Bár a játék alapból sem volt túl élvezetes, halhatatlan ikonná válásának igencsak betett az, hogy néhány hónappal később a boltokba került az ugyanezt a témát sokkal jobban feldolgozó WipEout...

Forrás: Edge #018. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Hover Bovver a játéktörténelem második fűnyírószimulátora volt – az ötletet először a Commodore PET-re megjelent Lawn!, illetve az azt tervező Bob Carr lőtte el 1981-ben. Igaz, a két évvel később már Commodore 64-re megjelent Llamasoft-alkotás már sokkal komplexebb, hisz itt a virágágyásokat és az agresszív szomszédot el kell kerülni, az oktondi kutyát pedig a reklámon látható módon kertőrző üzemmódba kapcsolva lehet használni.

Ennél is érdekesebb sztori van azonban a játék elsőre teljességgel értelmetlennek tűnő neve mögött. A Hover rész a légpárnás fűnyírókra utal, a Bovver pedig a bother szó elkorcsosult verziója. A cím mögött egy igazi fűnyíróipari háború állt: a Nagy-Britanniát a légpárnás fűnyírókkal meghódítani igyekvő Flymo vállalatot a piacvezető Qualcast egy igen bizarr tévéhirdetéssel támadta be, amely lényegében azt próbálta demonstrálni, hogy az ő speciális fűnyírójuk mennyivel kevesebb gondot okozva dolgozik. Vagyis: „it's a lot less bovver than a hover,” szólt a szlogen.

A Hover Bovver a fentiek ellenére eleinte a Flymo támogatásával készült, akik még egy deluxe légpárnás fűnyírót is biztosítottak Jeff Minternek. Az utolsó percben azonban a marketing megfúrta az advergaming-tervet, így a játékban a képzeletszülte Airmo cég fűnyírói szerepelnek...


Forrás: Personal Computer Games #02. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.