Napi retró

A Famicom nagy diadalútja előtti időszakban Japán játékpiacát a hazai mikroszámítógépek dominálták – és bár a Fujitsu, a Sharp és az NEC gépei jobbára ismeretlenek voltak az amerikai fejlesztők előtt, mindig akadt kiadó, aki hajlandó volt licenszelni a népszerű játékokat, majd átírni azokat a náluk népszerű platformokra. Az „amerikai import” leírás éppoly jól hangzott, mint Európában, ahol elsősorban a U.S. Gold kiadó töltötte be ezt a pozíciót. Az azonos című, igen népszerű számítógépes magazint is futtató Comptiq egy saját labelt is indított, és bár sajnos az illusztrációval ellentétben nem árultak sörösdobozban Bruce Lee-t, rengeteg korai nyugati játékot vittek el Japánba.

Hívják fotoszkópnak, kinetoszkópnak vagy akár mutoszkópnak, ezek a réges-régi, már az 1890-es években elérhető játéktermi gépezetek lényegében a mozik olcsó, és persze kissé bénácska helyettesítői voltak. Ahogy a periszkópba vidáman kandikáló úr is teszi, a felhasználó feladata mindössze az volt, hogy a kurblit tekerve maga váltogasson a gépben levő fényképek között. Amennyiben ezt valaki lassan végezte, minden képkockában egyenként tudott gyönyörködni – efféle türelem nélkül pedig a mozgókép illúzióját keltették a gyorsan pörgő fotók.

Bár az egyre mindennaposabbá váló filmszínházak mellett látszólag semmi szükség nem lehet ilyesféle primitív gépekre, de ahogy az 1940-es fotón is látszik, e gépeket meglehetősen egyszerű volt átalakítani, például az olcsó erotika híg levét efféle zsúfolt-büdös játéktermekben elérhető közelségbe hozó formába. Az ilyesfajta kialakítású, minden bizonnyal a legjobb közönséget vonzó sarkok mellett sok kinetoszkóp gyerekeknek szánt témájú képekkel, vagy bohócos-hasraesős „filmekkel” telt meg.

Minőségi olvasnivaló egy lusta vasárnapra: egy kevéssé ismert Asimov-novella, ráadásként egy Giger-illusztrációval feldobva.

Aki látott már Dreamcastot működés közben, annak minden bizonnyal azonnal feltűnik, hogy a Jump Runner ezen képei bizony nem ezen a platformon készültek. Aki pedig tudja, hogy milyen játék az Elite, az minden bizonnyal azon is csodálkozni fog, hogy a minduntalan ahhoz a legendához hasonlítgatott program screenshotjainak milyen kis porciója készült az űrben. A Jump Runner végül sosem jelent meg konzolra, és ezen a néven, ilyen tartalommal még PC-n sem láthattuk – igaz, a motort és a háttérsztorit a több kiadóváltáson és csődön átesett stúdió végül Halcyon Sun néven, epizodikus formában csak kiadta 2000 végén. A végleges játékban kizárólag űrharc van, kereskedelemre, netán a hatalmas galaxis szabad bejárására nincs lehetőség – és persze a multiplayer is hiányzik.