Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Famicom nagy diadalútja előtti időszakban Japán játékpiacát a hazai mikroszámítógépek dominálták – és bár a Fujitsu, a Sharp és az NEC gépei jobbára ismeretlenek voltak az amerikai fejlesztők előtt, mindig akadt kiadó, aki hajlandó volt licenszelni a népszerű játékokat, majd átírni azokat a náluk népszerű platformokra. Az „amerikai import” leírás éppoly jól hangzott, mint Európában, ahol elsősorban a U.S. Gold kiadó töltötte be ezt a pozíciót. Az azonos című, igen népszerű számítógépes magazint is futtató Comptiq egy saját labelt is indított, és bár sajnos az illusztrációval ellentétben nem árultak sörösdobozban Bruce Lee-t, rengeteg korai nyugati játékot vittek el Japánba.

Forrás: Micom BASIC 1984/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Hallucinogénre pörgő Mario veszi át az elismerést a komoly testarány-problémákkal küzdő Robotzsarutól egy díjátadó cikk felvezetőjében, avagy nem mindig sül el jól, ha mi állunk neki artworköt gyártani...

Forrás: Video Games and Computer Entertainment 1989/02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Újabb bizonyíték rá, hogy játékújság borítóján nem jelenhet meg menő nindzsa – ez a példány a rózsaszín konyhai gumikesztyűkön bukott meg...


Forrás: Mega Force 1991/07-08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Hívják fotoszkópnak, kinetoszkópnak vagy akár mutoszkópnak, ezek a réges-régi, már az 1890-es években elérhető játéktermi gépezetek lényegében a mozik olcsó, és persze kissé bénácska helyettesítői voltak. Ahogy a periszkópba vidáman kandikáló úr is teszi, a felhasználó feladata mindössze az volt, hogy a kurblit tekerve maga váltogasson a gépben levő fényképek között. Amennyiben ezt valaki lassan végezte, minden képkockában egyenként tudott gyönyörködni – efféle türelem nélkül pedig a mozgókép illúzióját keltették a gyorsan pörgő fotók.

Bár az egyre mindennaposabbá váló filmszínházak mellett látszólag semmi szükség nem lehet ilyesféle primitív gépekre, de ahogy az 1940-es fotón is látszik, e gépeket meglehetősen egyszerű volt átalakítani, például az olcsó erotika híg levét efféle zsúfolt-büdös játéktermekben elérhető közelségbe hozó formába. Az ilyesfajta kialakítású, minden bizonnyal a legjobb közönséget vonzó sarkok mellett sok kinetoszkóp gyerekeknek szánt témájú képekkel, vagy bohócos-hasraesős „filmekkel” telt meg.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A Gargoyle stúdiónak az Ad Astra és a Tír na Nóg után óriási tervei voltak a Magick-univerzummal: öt játékot, illetve egy regényt is ki akartak adni a témában. Mivel azonban a sorozatot elindító Heavy on the Magick az egyöntetűen pozitív sajtófogadtatást követően sem lett az az átütő siker, feladták vágyaikat, így a folytatások már annak ellenére sem készültek el, hogy a legnehezebb feladatot már elvégezték azokkal kapcsolatban: kitalálták a címeket.

(Csak a rend kedvéért: Collodon’s Pile, The Tombs of Taro, Paradise Reglossed és The Trials of Therion.)

Forrás: Amtix 1986/06. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Minőségi olvasnivaló egy lusta vasárnapra: egy kevéssé ismert Asimov-novella, ráadásként egy Giger-illusztrációval feldobva.

Forrás: Omni 1978/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A legendás francia humor újra lesújt! Szegény Alex Kidd ezt nem teszi ki az ablakba...


Forrás: Joystick #001. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Mind a cím, mind a hirdetés olyan, mintha valami harmadrangú sorozatban megjelenő kamujáték lenne, amelyre ráfügg az eheti epizód főgonosza, egy végtelenül ostoba tini, mielőtt lemészárolja osztálytársait...

Forrás: Ultra Game Players 1996/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Aki látott már Dreamcastot működés közben, annak minden bizonnyal azonnal feltűnik, hogy a Jump Runner ezen képei bizony nem ezen a platformon készültek. Aki pedig tudja, hogy milyen játék az Elite, az minden bizonnyal azon is csodálkozni fog, hogy a minduntalan ahhoz a legendához hasonlítgatott program screenshotjainak milyen kis porciója készült az űrben. A Jump Runner végül sosem jelent meg konzolra, és ezen a néven, ilyen tartalommal még PC-n sem láthattuk – igaz, a motort és a háttérsztorit a több kiadóváltáson és csődön átesett stúdió végül Halcyon Sun néven, epizodikus formában csak kiadta 2000 végén. A végleges játékban kizárólag űrharc van, kereskedelemre, netán a hatalmas galaxis szabad bejárására nincs lehetőség – és persze a multiplayer is hiányzik.

Forrás: Dreamcast Monthly 1999/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Papírrepülő-hajtogató oktatóprogram, most csak 40 dollárért! Bár csőstül akadtak nagyszerű szoftverötletek a nyolcvanas években is, ezt sokkal inkább lehúzásnak érzem – már csak azért is, mert az egész program egy könyv kivonatos verziója volt; igaz, a matricák nyomtatása legalább jó ötlet volt. Már ha egyáltalán létezhetnek jó ötletek egy ilyen szoftverrel kapcsolatban.

Forrás: Macworld 1986/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.