Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Egyetlen dolog maradt csak le a minden bizonnyal látványosnak gondolt cikkből: a játék címe. Sebaj, most, 28 évvel később elárulom én: a teszt kézikönyv-magyarítás a Wayne Gretzky Hockey 3-hoz készült.
Forrás: PC Guru 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Azt ugyan kétlem, hogy igazi mesterséges intelligencia figyelte a Miracle Piano Teaching System leckéinek hatékonyságát, mindenesetre azon szerencsés kevesek*, akiknek kijutott ebből a ketyeréből, talán tényleg tanultak valamit a zongora és/vagy a billentyűzet muzikális megszólaltatásáról. A száraz leckék és a végtelen gyakorlatoztatás mellett a Miracle Piano minijátékokat is tartalmazott, ahol a billentyűzetet kontrollerként használva lehetett játszani.
*Az eszköz platformtól függően 299-419 dollárba került 1990-ben.
Forrás: Mean Machines 1992/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Annak pontos okát még nem találtam meg, hogy a francia újságok miért használtak sokhelyütt a játékok értékelésekor 20-as skálát, de igazából nem sokkal logikátlanabb rendszer ez, mint az itthon is elterjedt százalékozás, vagy épp a filmes újságoktól átvett ötcsillagos megoldás.
Ettől függetlenül persze a címben azt az f-et igazán írhatták volna nagybetűvel...
Forrás: Amiga Dream 1993/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Mielőtt John McAfee teljesen megőrült volna a drogoktól, a világ legismertebb vírusirtó programjait készítette el. Persze már ekkor is tudhattuk volna, hogy nincs minden rendben, hiszen 1989-ben a fenti fotóval reklámozta szoftverét...
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Én teljesen elhiszem, hogy a Gravis mérnökei jót akartak ezzel a kontrollerrel, de saját tapasztalatból mondom, hogy az a d-pad minden idők egyik legsatnyább próbálkozása volt a témában. A betekerős minijoystick pedig sajnos még ezt a szintet sem érte el...
Forrás: PC Gamer (UK) 1993/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Mielőtt valaki fennhangon elkezdi hirdetni a PC Master Race dicsőségét, nem ártana, ha tisztában lenne a szimulátor szó jelentésével...
Forrás: Raze #09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Oké, egy kis túlzás itt-ott belefér, de az, hogy a Commodore magát 1984 legjobb játékkiadójának kiáltotta ki, az egy kicsit meredek. És igen, a Wizard of Wort tényleg ők terjesztették a platformon, de ez azért önmagában még nem elég e cím eléréséhez...
Forrás: K-Power 1984/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Kritikus „How do you do, fellow kids?”-energiát áraszt ennek a McDonald’s-játéknaka hirdetése...
Az eredetileg NES-re készült játék számítógépes verziói a pöttyet jobb McDonaldland néven jelentek meg. A Game Boy-változat még furcsábban járt: azt Európán kívül picit átalakítva ugyanis Spot: The Cool Adventure néven újra kiadták.
Bár nincs ajándékom, de valaki megszámolhatná, hogy hány font teszi tiszteletét az oldalon...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #033. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Már 1983-ban is felmerült a kérdés, hogy hová tartanak a videojátékok, hogy hová vezet a korábban olyan megbízhatóan fix stílushatárok egyre gyakoribb felbomlása. Az erről meglepő nyitottsággal elmélkedő cikket az a Robert Clardy írta, aki már 1978-ban számítógépes szerepjátékot írt, és aki a későbbiekben is a stíluskeverés éllovasa volt; főleg a stratégiát keverte RPG-kbe és kalandjátékokba. Legutolsó játékprojektje rosszul zárult: ő volt annak a Synergistic stúdiónak a feje, amelyet a Diablo: Hellfire balhéja kapcsán beszántott a Sierra.
Forrás: Softline 1983/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az űr és a technológia két radikálisan eltérő megközelítése látható a Pony Canyon kiadó e MSX-hirdetésén. A fent látható Star Virgin például az azonos című, valami egészen botrányos minőségű, csak VHS-en megjelent filmhez járó ajándék volt, afféle vásárlási ösztönző (együtt is hirdették őket). A főszereplő Eriko egy igazi szuperhősnő, azzal a képességgel, hogy azonnal látja, ha „egy férfi vagy egy szörnyeteg meg akarja erőszakolni és így el akarja venni szüzességét”. A minden képzeletet alulmúló háttérsztoriból a játék szerencsére semmit nem hoz ki, megmarad egy teljesen szimpla, tizenkettő-egy-tucat ócska akciójátéknak, ennél is idegesítőbb kalandjátékos részekkel megtűzdelve. A film, egyetlen maradandó „érdeme” az, hogy ez volt az első élőszereplős bikinipáncél, miután az anime-világban népszerűvé vált a koncepció...
Alul pedig ott van a Space Shuttle, egy négy évvel korábbi játék hevenyészve japánra fordított kiadása...
Forrás: MSX Magazine 1988/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella