Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Kíváncsi lennék, hogy az ehhez hasonló táskákból mennyi eladást lehetett összehozni, hogy megérte-e gyártani őket, vagy minden konzol-megjelenés mellékesen egy újabb, csődközelbe került táskacéget eredményezett...
Forrás: Official Dreamcast Magazine 1999/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
1992 legjobb játékai, legalábbis a Game Informer szerkesztői szerint. Mai fejjel jónéhány választással nehéz egyetérteni, de legalább a Street Fighter II és a Sonic 2 tényleg megérdemelten szerepelnek többször is a listán.
Forrás: Game Informer #008. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Accolade bármit megtett volna, hogy a Sonic-lázban létrejött Bubsy legalább olyan sikeres hiúzzá váljon, mint amekkora a kék sündisznó volt akkoriban. Ehhez kölcsönvették a Sega meglepően arcbamászó marketingstílusát, és szörnyű szóviccekkel próbálták azt feldobni. Ez nem feltétlenül sikerült mindig jól, de legalább a játék jobb volt, mint a hasonló másolatok túlnyomó része.
(Sonic mintájára készült Bubsy-rajzfilm is, de a pilot nem győzte meg a felelősöket arról, hogy azt finanszírozni kellene...)
Forrás: Electronic Gaming Monthly #045. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Az Elite egy olyan téma, amiről rengeteget lehetne beszéni, de az igazi második résszel kapcsolatban a legjobb sztori talán az az urbánus legenda, miszerint az előző rész idegen thargoid faja a második részben is megtalálható. A pletykát maga David Braben indította el néhány elejtett megjegyzéssel a program megjelenését ünneplő interjúiban. A fanatikus játékosok hónapokat, néhány különös megszállott pedig éveket töltött a galaxisok figyelmes átfésülésével, de mikor pár évtizeddel később hackerek átnézték mindhárom verzió teljes forráskódját, végérvényesen kiderült, hogy Braben csak mókázott, amikor megemlítette, hogy legalább egy thargoid űrhajó szerepel a játékban...
Forrás: PC Action 1993/12. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Indie játékok márpedig a nyolcvanas években is akadtak: a Mike Duncan által teljesen egyedül készített, lényegében stílusteremtő logikai játék, a Bomb Disposal is pontosan egy ilyen egyfejlesztős szerelemprojekt volt. Bár kétlem, hogy az érdekesnek tűnő játék hatalmas sikereket ért volna el, legalább Duncan bejutott vele az iparba: nem sokkal később már a 3D Realms tesztelője volt, így neve a korszak minden legendájának stáblistáján szerepelt a Death Rallytől a Duke Nukem 3D-ig.
Forrás: ST Amiga Format 1988/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Igen furcsa lista, amely elvileg az összes olyan számítógépes játékot tartalmazza, amely számítógépeken (és Amerikában) legalább negyedmillió példányban fogyott 1989 őszéig. A lista furcsa, mert jónéhány olyan program hiányzik róla, amelyek egész biztosan átlépték ez a határt. A Wizardry és az Ultima-sorozat esetében lehet, hogy egyszerűen a kiadó nem biztosított adatokat, de nehezen tudom elképzelni, hogy például a Pirates! ennyivel gyengébben teljesített volna, mint a Silent Service...
És persze ott vannak a Data East játékai, amelyeknél igen erősen kétlem a számítógépes eladási elitbe kerülést; a Ring Kingnél már csak azért is, mert egy kósza japán MSX-megjelenést leszámítva semmiféle mikroszámítógépen nem jelent meg...
(Amúgy pedig minden pontatlansága ellenére szépen illusztrálja a lista azt, hogy a nyolcvanas években a mikroszámítógépeken milyen döbbenetes volt a kalózkodás. Elvégre, ha már 250 ezer példány platina-sikernek számított, akkor ott a legális piac igen aprócska volt.)
Forrás: Game Player’s 1989/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Folytatjuk a nyomornindzsa-gyűjtést: a Ninja Warriors sisakbokrétás-fémzoknis, néha bal-, néha jobbkezes hőse még csak-csak elment a nyolcvanas évek legutolsó napjaiban napvilágot látott hirdetésen, de ellenfeleire mélyebben is ki kell térni. A pirosszemű macskamaszkot, hózentrógert és párducbőr lederhosent viselő, nyakukat mellkasukról növesztő, éppen a Hamburger-bárból előtóduló alakok a bal szélen éppoly riasztó figurák, mint a tüzet fújó és közben pisztollyal fenyegetőző samponmodell a jobb oldalon – olyannyira, hogy az embernek szinte fel sem tűnik a zöld kezeslábasban, piros nájlon-wingsuittal épp a betonba (és halálába) csapódó alak odafenn...
Forrás: Joystick #001. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A flipperkarok előtti pinball masinákból kifejlődött pachinko a második világháború utáni időszakban hódította meg Japánt. Mind a pachinko-gép, mind egy játéklehetőség igen olcsó volt, így a koldusszegény, önmagát éppen újraszervező ország egyik fő szórakozási formája ez lett (no meg kicsivel később a karaoke).
A fotó a gyorsan újjáépített Hiroshimában készült, napra pontosan tíz évvel az atombomba ledobása után, 1955. augusztus 6-án.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Nem tudom, hogy milyen leírást kaphatott a U.S. Gold grafikusa, aminek ez lett a végeredménye, mindenesetre Hiryu a valóságban így néz ki...
(Oké, ez egy bő évtizeddel frissebb rajz, de tessék, itt van egy korabeli japán ábrázolás is a LOGiN magazinból.)
Forrás: Amiga Power 1989/11. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Nem tudom, melyik az olvashatatlanabb része a cikknek: a főszöveg, avagy a kezelőfelületet bemutató kis keretes írás... Nekem sajnos anno nem volt szerencsém e programhoz, mindenesetre érdekes, hogy messze ez a legmagasabb pontszám, amit a Central Intelligence sajtóban kapott; máshol még 60% fölé is csak igen ritkán merészkedtek a kollégák.
Forrás: 576 KByte 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella