Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Nyilvánvaló robotpropaganda az Alfa lapjain!

Forrás: Alfa 1980/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Amikor a Westwood stúdiót partnerei legnagyobb meglepetésére megvásárolta a Virgin Interactive, több játéksorozat került szorult helyzetbe. Ezek közül a legsikeresebb az Eye of the Beholder volt: a fejlesztőkből a második részt kilenc rövid hónap alatt sikerült kikényszeríteni, de ők inkább elmentek Lands of Lore-t készíteni. Az SSI így jobb híján egy új belső fejlesztőcsapatot állított fel, akiknek nem csak játékot, de ahhoz egy teljesen új motort is el kellett készíteniük – igaz, erre legalább 14 hónapot kaptak. Ilyen körülmények között talán nem meglepő, hogy az Eye of the Beholder III finoman szólva sem váltotta be a minden szinten igazi előrelépésre váró játékosok reményeit.

Forrás: PC Zone 1993/06. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az 1955-ben az MIT egyetemen feltalált fényceruza három évtizeden keresztül küzdött azért, hogy megkedveltesse magát a felhasználókkal, de mivel senkinek nem volt kényelmes a kéz monitorhoz tartása, ez végül nem járt sikerrel. Később, a technológiával már nem kompatibilis LCD monitorok dominanciája végleg betett az eszköznek, és azt ma csak a tabletek és persze a rajztáblák használják.

A fotó 1983-ban vagy 1984-ben készült Franciaországban: a fiatal lány egy unalmas számítástechnika-órán Thomson TO7 gépének beépített rajzprogramjával firkálgat a monitorra.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A lehető legritkábban szokott jól elsülni az, ha játékból származó artwork helyett az újság maga rajzol illusztrációt a borítójára; arra pedig mindössze egyetlen példa akad, hogy ez annak ellenére is kiválóan sikerül, hogy a nyugati grafikussal valami igen japánosat akarnak rajzoltatni.

Ez.

(Aztán lehet, hogy valami általam ismeretlen animéből lopták az alapot; de tudjátok mit? Akkor is jár az elismerés, kiváló lett a címlap!)


Forrás: Super Play 1993/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Nem sokan gondolták volna, hogy Hideo Yoshizawa, az eredeti, kegyetlenségéről (és minőségéről) legendássá vált NES-es Ninja Gaiden-trilógia vezető fejlesztője néhány évvel később az ultracuki kategóriában is megméretteti magát, pedig hát részben a remek Mr. Driller is az ő alkotása volt. Az eredetileg a Dig Dug következő részének szánt játék végül új címen és új főszereplővel jelent meg, bár a Namco azóta sok-sok folytatáson keresztül végül csak összekötötte a két sorozatot. A ma már legalább 10 játékból álló (a pontos matek a böngészős-mobilos mellékszálak miatt kicsit bizonytalan) Mr. Driller-széria még ma is fantasztikus szórakozást nyújt, talán még annál is többet, amit a furcsa fogsorú, parányi testű férfiú látványa sugall a reklámon.

Forrás: Arcadia #001. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Rendkívül kíváncsi lennék, hogy az 1997-es E3 ezen látogatóit milyen tartalom szórakoztatja éppen a VR-szemüvegen keresztül...

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1964-ben ez volt a punk számítógép.

A Time Magazinban lefuttatott hirdetéssel a gyártó Burroughs az IBM brutális piaci fölénye ellen próbálta felvenni a küzdelmet. Bár ezt a csatát egyértelműen nem ők nyerték meg, az mindenképpen érdekes, hogy a Burroughs vállalat a világ legrégebbi cége volt, amely folyamatosan számítást végző eszközökkel foglalkozott. Az 1886-ban alapított American Arithmometer Company persze még nem mainframe-eket készített, hanem összeadógépeket, amelyek a könyvelők és más pénzügyi szakemberek munkáját segítették. Az eredeti alapító William Seward Burroughs nevét az ő halála után felvett vállalat 1953-ban váltott digitális számítógépekre, és bár itt hamar sikerült a második helyet meghódítani, ez is irtózatos hátrányt jelentett az IBM által uralt mainframe-piacon.

1986-ban a Burroughs felvásárolta az UNIVAC-gépeket gyártó Sperry Corporationt, és azóta, mind a mai napig Unisys néven működnek.


Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Volt már szó Nick Gentry fantasztikus művészetéről, és most találtam egy újabb portrét, amely sokkal nagyobb vászonra készült.

Forrás: Riscar o Mapa. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A legelső Walkman legelső amerikai hirdetése. A fémtokot viselő TPS-L2 Japánban 1979 nyarán, Amerikában és az Egyesült Királyságban pedig 1980-ban került a boltokba.

Ez az első modell még tartalmazott furcsaságokat, amelyek a későbbi verziókból már hiányoztak. Ilyen volt például a két fülhallgató-bemenet, amely lehetővé tette a romantikus páros zenehallgatást sztereóban is. És ehhez kapcsolódott az ekkor még a szlogenben is megjelenő Hotline funkció is, amelyről én még csak nem is hallottam.

A Hotline egy külön gomb volt, amelyet lenyomva aktiválódott egy rejtett mikrofon a gépben. Ezen keresztül beszélhettünk ahhoz, aki a másik jackdugón keresztül velünk egyszerre hallgatta a zenét. Ennek azért érezte szükségét a Sony tervezőgárdája, mert féltek attól, hogy a Walkmannal megszülető magányos vagy páros zenehallgatást antiszociális magatartásnak fogják minősíteni a diszkók és koncertek aranykorában.

Forrás: Vger31. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A bőrszínből ítélve e másodrangú Terminator-utánzat tényleg túl sokat volt a tűző napon – igencsak fájhatott neki az idegenek elleni heves háború minden mozdulata...


Forrás: Game Player’s 1989/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.