Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Ritka látvány: Commodore-központú magazin Japánból!

A cég aranykora (és jelenléte) a szigetországban igen rövid volt, alig négy-öt évig tartott. Az egész a Commodore PET kana-billentyűzetes verziójának közepes sikerével kezdődött, amit a cég olyan komolyan vett, hogy az utódgép, a VIC-20 megtervezésének és legyártásának a feladatát is a japán leányvállalatnak osztotta ki. A Japánban VIC-1001 néven megjelent gép eleinte sikeres volt, például sok japán gimnáziumban ezzel zajlottak az első számtech-órák. A gép és a cég japán bukását a rivális NEC egyik korai gépe, a kicsit drágább, ám sokkal többre képes PC-6001 megjelenése okozta.

Bár a Commodore 64, illetve a Max Machine is kijött Japánban, a helyi számítógépek bődületes szoftverellátottsága, illetve a Famicom példátlan sikere mellett a Commodore-nak már nem volt esélye a nagyok közé kerülni.


Forrás: VIC! #05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A kilencvenes évek elején pár pillanatig talán azt lehetett hinni, hogy a fénypisztolyos-szenzoros, élőszereplős játékok átveszik majd a videojátékok helyét, és nem csak nyugaton, de még Magyarországon is sorozatban nyíltak a termek. Pár éve egy céges rendezvényen még találkoztam egy ilyennel, de nem lennék meglepődve, ha a nagy helyigényes móka ma már kihalt szórakozásnak számítana...

Forrás: Mega Drive Advanced Gaming #02. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


Kiváló illusztráció próbálja felkelteni a játékosok érdeklődését a Crush, Crumble & Chomp folytatása, a The Movie Monster Game iránt. A legnagyobb változás a két játék közt az, hogy az előddel szemben ez már nem egy stratégiai játék: túlméretes bestiánkat közvetlenül lehet irányítani a nagyvárosok hamar romossá váló utcáin. És persze azt se felejtsük el, hogy a szimpla szörnyek közé a kiadó Epyx licenszelte Godzillát is; még akkor is, ha a filmekben az őshüllő igen ritkán használ evőeszközöket...

Forrás: Zzap! 64 1986/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az egyik első magyar videojáték talán legelső újsághirdetése, avagy a Caesar the Cat új, spektrumos kiadásának reklámja.


Forrás: Big K 1984/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Apple saját, kaliforniai gyára nyolc éven keresztül helyben készítette a cég számítógépeit. Ez a fotó 1984 márciusában készült, alig három hónappal a legelső Macintosh piacra dobása után, és természetesen a gyártószalagok is e gépeket szállítják.

Forrás: The New York Times. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Adam Broomberg és Oliver Chanarin londoni fotóművészek, akik sok, más jellegű fotó mellett ezt a fényképet is megosztották egykorvolt weboldalukon. A furcsa konstrukció kizárólag a fotó kedvéért jött létre.

Forrás: FUCKNFILTHY (NSFW). A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1986-ban valaki úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne egy rajzfilmbe összevonni három teljesen különálló képregényhős történeteit. Így jött létre a Defenders of the Earth, amelyben Flash Gordon, Mandrake the Magician, illetve a néhány füzetet még magyarul is megélt Phantom küzdöttek a míves szakállt viselő Ming ellen.

Bár az első évad 65 epizódját alig három hónap alatt levetítették, és folytatás nem is született, négy évvel később a másodvonalbeli licenszekkel (Postman Pat, Count Duckula, Gilbert) foglalkozó angol Enigma Variations kiadó feldolgozta a csapatot egy szimpla oldalnézetes-scrollozós akciójáték keretei között.


Forrás: CU Amiga 1990/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy kínai kisvárosban, nevezetesen az ötmillió lakosú Jinhuában levő magániskola számtech-terme 1993-ban. Erős a gyanúm, hogy ebben az évben én is ilyesfajta PC-ken tanultam idehaza – a billentyűzet egész biztosan ugyanez volt...

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


A nagy pixel gyönyörű – még akkor is, ha azok nem a játékból származnak, hanem úgy kollázsolta őket valaki össze a hirdetés kedvéért!

Forrás: Tilt #024. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az 1980-as fotón az ausztrál Peter Wilson látható, a New South Wales University of Technology első flippermérnöki diplomát szerző büszke tanulója. Az egyetem olyannyira bízott a flipperek végtelenül növekvőnek ígérkező népszerűségében, hogy specializált tanfolyamot indított, amely csak e gépek szerelésére koncentrált.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.