Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az 1983-ban piacra dobott Atari 800XL korának talán legszebb számítógépe volt. Amikor a részben az ezáltal indított árháború miatt csődbe került Atarit megvette a Commodore-tól kitúrt Jack Tramiel, ő azonnal leállított minden fejlesztés alatt álló projektet, így e gép utódait is.
Forrás: 80-90s Computing. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Valamikor a nyolcvanas évek derekán, valahol Jugoszláviában – a modern iroda (?) berendezését a helyi ipar büszkesége, az Iskra Delta cég számítógépei és termináljai alkotják. No meg az az elkerülhetetlen pálma...
E vállalat eredetileg az amerikai DEC belgrádi képviseleteként indult, aztán amikor körülbelül ötvenezer nemzetközi üzleti szerződést megsértve a jugoszláv kerékpár-válogatott bicikli-alkatrészeiként kicsempészett VAX-11/780 számítógépekből megépítették Pekingben a kínai titkosszolgálat első számítógépes rendszerét, az amerikaiak dühösen kivonultak, a helyi erők pedig magukat nem különösebben zavartatva már Iskra Delta logóval szerelve gyártották tovább ugyanazokat a számítógépeket.
Forrás: Once Upon a Time in Yugoslavia. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Anno 1987-ben, amikor a legtöbb hazai Amiga-tulajdonos a Defender of the Crownnal és a Leisure Suit Larryvel játszott, Amerikában már ezen a platformon is pezsgett az online élet. A Compuserve percdíjas szolgáltatásán keresztül megannyi, ma a legtöbbek által talán jóval újabbnak gondolt funkció volt már elérhető az online vásárlástól a több ezer fős chat-csatornákon át hotelfoglalásokig.
Forrás: Amiga World 1987/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Az ügyvédektől való rettegés következtében hirtelen átnevezett első Duke Nukum egy Toshiba T3200 laptopon fut. (Már ha tudunk laptopnak nevezni egy gépet, amiben nem volt akkumulátor; ez ugyanis kizárólag hálózati áramról működött.) A monokróm gáz-plazma képernyő négy narancssárga árnyalatot tudott kijelezni, amivel a legtöbb játék tökéletesen játszható volt.
Forrás: Imgur. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Már a hirdetett játék címének* megtalálása sem valami egyszerű ezen a reklámon, de a játékmenet még elvontabb. Lényegében teljesen logikátlan minijátékok tömegét tartalmazza a program, melyeket a marketing szeretett úgy bemutatni, hogy azokat Salvador Dalí munkássága ihlette. Nem akarok senkit hitvány kapzsisággal megvádolni, de azt azért megjegyezném, hogy a játék megjelenése és a művész halála között alig öt hét telt el...
*Weird Dreams
Forrás: ACE #016. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Tokyo Joypolis nem egy különleges játéktermi automatának ad otthont, de a legmenőbb talán a valódi kocsikban ülve, a kormányt és a pedálokat használó Initial D Arcade Stage 4 Limited. Ez természetesen az utcai versenyekről szóló Initial D anime feldolgozása, méghozzá a lehető legvadabb módon. A játékban mind a három főszereplő autója kipróbálható, a képen természetesen Takumi Fujiwara különleges Toyota Sprinter Trueno GT-Apex AE86-osa látható, a legutolsó részletig úgy kifestve és felmatricázva, mint az animesorozatban. Egy-egy menet a három gép valamelyikén 600 jenbe kerül.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Az elsősorban a számítógépek honi iskolai használatáról íródott Inspiráció lap néha kitekintett a szélesebb világba is – itt például a korszak legújabb processzor-híreit szemlézik.
Forrás: Inspiráció 1993/06. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Ha egy pillanatra el tudjuk rángatni megriadt szemeinket az 1991-es nyugati parti férfidivat meghökkentő végtermékeiről, feltűnhet a Gain Ground is a képen. A Sega remek ötletekkel teli, ám a pokoli nehézségi szinttel (szerintem) csaknem élvezhetetlenné tett taktikai akciójátéka Mega Drive-on kicsit jobb lett: a hardveres megkötéseknek köszönhetően lekicsinyített pályák valamivel játszhatóbbak, mint a kiszámíthatatlan ellenfelekkel teli hatalmas eredeti helyszínek.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #021. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Rastan otthoni kiadásainak céges története megdöbbentően hosszú cégláncot mutat. Az eredetileg a Taito által fejlesztett játék mikroszámítógépes verzióit az Ocean licenszelte, akik azt a japán játékoknak fenntartott Imagine labelen keresztül adták ki; persze csak azt követően, hogy az Icon Design portolta azokat.
Bár az európai verziókat díszítő Bob Wakelin-borító talán egy kicsit túlzásba esett a hasizmok terén, még mindig jelentősen hangulatosabb, mint az amerikai kiadás borítója. Tisztán látszik, hogy az azt festő Tim Hildebrandt is ugyanazon leírás, sőt, játékbeli képek alapján dolgozott, a két festmény mégis teljesen eltérő lett.
Forrás: The Games Machine 1988/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A kilencvenes évek elején még a minimalizmusáról ismert Apple is bedőlt a tomboló króm-mániának és az űr-hátterek divatjának. Kétlem, hogy ez a megközelítés egyhamar visszatérne a céghez...
Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella
