Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Két óra egyben, 1500 tranzisztor erejével ellátva! Ma már inkább megmosolyogtató ez a lelkendező hirdetés, de 1976-ban ez az óra tényleg elképesztő technikának számított. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy tényleg olyan sokáig bírta-e a szerkezet, mint ahogy a marketing ígérte – hogy például ma vannak-e még működő G-II példányok a szabadban...
Forrás: Playboy 1976/06. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Néha igen nehéz megérteni a játékcégeket. A Ninja Gaiden II, 1990 talán legjobban várt NES-es folytatása hatalmas marketingkampányt kapott a Csendes-óceán mindkét oldalán, és mind a Tecmo, mind a Nintendo teljes szívvel részt vett a népszerűsítésben. Ehhez képest a játék igen csoffadt dobozképet viselt, a teljes egészében annak szentelt Nintendo Power magazin (ez nem különszám, a rendes havi újság egy hatalmas végigjátszás volt!) pedig egy még szörnyűbb címlappal jelent meg. A belső oldalakat viszont már a magazin által készíttetett festmények díszítették, amelyekhez a szerkesztők Katsuya Teradát kérték fel. Talán nem vagyok egyedül véleményemmel: a játék fejezeteit illusztráló képek bármelyike jobb borító és/vagy címlap lett volna.
Forrás: Nintendo Power #015. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Shugart Associates az IBM-nél és a Memorexnél évtizedeket lehúzó Alan Shugart gyára volt, amely tevékeny részt vállalt a hetvenes évek végén lezajló számítógép-forradalomban. Az egyik első kifejezetten OEM gyárként a Shugart válogatás nélkül minden cég számára készített hardvereket, elsősorban lemezolvasókat és merevlemezeket. A 700 főt foglalkoztató kaliforniai üzemükben, ahogy a kép is mutatja, elsősorban lemezolvasók és minifloppy-olvasók (ezt legtöbbünk nagylemez néven ismeri) készültek, amelyeket aztán az Apple, a Radio Shack, a NorthStar és megannyi más számítógép-gyártó épített be saját masináiba.
A Shugart mérnökei fejlesztették ki a nagylemez általános szabványát, és az SCSI interface alapjait is itt dolgozták ki – tehát szimpla gyártósornál sokkal több volt ez a cég. A Shugart Associates megannyi felvásárlást és szövetséget követően 1991-ben szűnt meg végleg.
Forrás: BYTE 1978/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
1984 az egyfős garázsstúdiók egyik aranykora volt: Jeff Minter nem kicsit ütődött cége, ha világsikereket nem is aratott, a bizarr játékokkal teli korai Commodore 64-időszak egyik Európaszerte ismert fejlesztője volt. Korai játékai közül a legismertebbé (főleg neve miatt) a Metagalactic Llamas Battle at the Edge of Time, illetve a Revenge of the Mutant Camels váltak, de a Gridrunner is népszerű volt. Később furcsa platformválasztásairól (a Llamazap Atari Falconra készült, a Tempest 3000 pedig Nuonra jelent meg) vált híressé, még később pedig remek játékokkal tért vissza – a Vitára készült TxK például karrierje talán legjobb játéka volt.
A fejlesztés mellett Minter tökéletes életet él: partnerével egy walesi farmon laknak, négy birka, két kecske, ugyanennyi láma és egy kutya társaságában!
Forrás: Your 64 #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Nyilván minden játékfejlesztő azt szeretné, ha nagyszerű alkotását igazi klasszikusként tisztelné az egész világ, de ezt a vágyat előre a játékdobozra írni ménkű nagy betűkkel inkább beképzeltségre utal. Főleg, ha a dobozban pont ez az öt játék lapul...
Forrás: Computer Gaming World #075. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fotó 1969-ben készült az IBM egyik amerikai gyárában, de hogy a környezetéhez képest túlontúl elegáns úr egész pontosan mit csinál a megörökített pillanatban, azt meg nem tudnám mondani.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Néha-néha az angol nyelvű újságokban is találok olyan játékokat, amelyekről soha korábban nem hallottam, de a japán, német, spanyol és persze francia lapokban az efféle találkozás sokkal gyakoribb.
Szerencsére ez nem mindig az én szegényes tudásom számlájára írható: az Infogrames például játékok tucatjait adta ki kizárólag Franciaországban, olyan platformokon, amelyek szintén nem nagyon voltak elérhetők az országhatárokon túl. Ez a cikk például a bizarr nevű OK, Cow-Boy című alkotást elemzi ki; és bizony e játékról néhány nagyobb francia játékadatbázison túl nem nagyon tud az internet – és pont a Thomson TO9-es verzióról még kép sincs a neten. Amúgy egy western-tematikájú, igen szépen megrajzolt minijáték-gyűjteményről van szó, ami egyébként pont elfért volna mondjuk Commodore 64-en is, ha a kiadónak lett volna kapacitása az efféle portokra.
Forrás: Arcades Hebdo 1987/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Társadalmunk érthetetlenül keveset beszél arról, hogy a Larry-széria hőse az első játékok idején milyen borzasztóan nézett ki a játékdobozokon. A második rész például tényleg ezzel a képpel ellátva jelent meg a világ játékboltjaiban...
Forrás: The One 1989/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Miként lehetne a legillőbb módon emléket állítani 1992 talán legjobban várt NES-es filmátiratának? nyilván egy ceruzarajzzal, amelyre nem csak a magazin szerkesztőinek taszító karikatúráit helyezzük el, de az összes plecsnit és feliratot is, amelyet a nyomdatechnika 30 éve elbírt! Elvégre minden poszternek szüksége van egy szép nagy „poszter” feliratra...
Forrás: Total 1992/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár még nem volt laptop, az Osborne 1 tényleg az első hordozható számítógép volt.* A jó 11 kilós masinába ugyan akkumulátor még nem fért, tehát kizárólag hálózati áramról lehetett működtetni – viszont az egészet egykezes bőrönddé lehetett összecsomagolni. Minket azonban most nem ez érdekel, hanem a szerkezet igazi mélypontja, az 5 inch átmérőjű, elviselhetetlenül apró képernyő. A hunyorgás és közel hajolgatás elkerülhetetlen volt, és igazán arról sem vagyok meggyőzve, hogy ez a hardveres kiegészítő megoldott volna minden, ezzel kapcsolatos problémát...
*Legalábbis az első, amelyből néhány száz darabnál többet adtak el; különösen elszánt IT-régészek minden bizonnyal találhatnának korábbi kísérleti darabokat is.
Forrás: The Portable Companion 1982/08-09. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella