Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az egyszerűen csak Vampire névre hallgató flipperasztal egyik részlete. Az 1971-es gépből, ki tudja miért, egész pontosan 799 darab készült.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Egy Commodore PET reklámfotó abból az időből, amikor még világgá kürtölendő vívmány volt, hogy egy beépített monitor kezel kisbetűket is. Igaz, a billentyűzetet már a gépről a legelső kritikát közlő BYTE magazin is panaszkodva emlegette...


Forrás: Sentab UK. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A képen a Philips Videopac+ G7400 nevű* konzol lebeg az űrben két impresszív screenshot társaságában. És hogy miért jó dolog az, hogy egy konzol képes grafikonok kijelzésére? Na ez a nagy trükk: az oldal ugyanis nem szimplán a játékgépet hirdeti, hanem az abba illeszthető Home Computer kártyát, amellyel plusz 16 KB memória és egy extra Z80 processzor csatlakozott a géphez – és persze így végre ki lehetett használni a billentyűzetet is. Ezzel a kiegészítővel a konzolból tulajdonképpen számítógépet lehetett kreálni, olyannyira, hogy innentől kezdve a beépített Microsoft BASIC segítségével már programozni is lehetett azt.

*Németországban a Schneider G74+, Franciaországban pedig a Radiola Jet 741 megjelölés volt a konzol dobozán. Sajnos az amerikai verzió a konzolpiac éppen aktuális összeomlása miatt nem jelenhetett meg, de azt Odyssey³ Command Center néven reklámozták rövid ideig.

Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Különleges reklám ez, és nem is csak azért, mert a bizarr festmény inkább riasztja, mintsem csalogatja a vevőket. Nem, a Death Trap e hirdetése az első az oldalon (legalábbis angolul), amelyben legalább három durva gépelési hibát is elrejtett a jó eséllyel tökrészeg marketinges.


Forrás: Amiga Format 1990/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A kábelpornóra gerjedőknek ezzel a fotóval kívánok jó napot. Az 1974-es fotón a Los Alamos Scientific Laboratory egyik fontos rendszere látható. A Scyllac névre hallgató berendezés a „toroidal theta-pinch” kísérlet része volt, amely, ha sikerült felfognom a tudományos leírások lényegét, a kábelekkel szabályozott elektromágneses mezővel próbálta meg a gépben keringő plazmát irányítás alatt tartani.

Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Valószínűleg ez volt az első, teljes oldalon terpeszkedő reklám, amit magyar fejlesztésű videojáték kapott. És ez nem is egy rossz választás, hiszen  a Cæsar the Cat egész szórakoztató volt – ahhoz képest mindenképp, hogy 1983-ban jelent meg, amikor ugye még sem a ZX Spectrum, sem pedig a Commodore 64 nem bővelkedett a szuper játékokban.

Forrás: Your Spectrum 1984/07. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.

Először azt hittem, hogy az afféle vicc, hogy e Game Gear-exkluzív játék egy mozifilm feldolgozása, de legnagyobb rémületemre a minden bizonnyal szörnyű Surf Ninjas létezik, sőt mi több, ma is megtekinthető. Állítólag nem a szokványos licenszelési megállapodás volt az ügy hátterében, hanem egy meghökkentően művészietlen módszerről volt szó: a Sega hozzájárult a film részleges finanszírozásához, cserébe pedig a forgatókönyvet író Dan Gordon már alapból olyan jeleneteket talált ki a filmbe, melyek egy akciójátékba is kiválóan beilleszthetők. Ez a hozzáállás minden bizonnyal igen sokat javított a film minőségén...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #050. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A keletnémet Nordmende termékei a nyolcvanas évek derekán, e reklám megjelenésekor sok szocialista országban luxuscikknek számítottak. A kamerákat és színestévéket a ravasz cég a hatás erősítése érdekében Kalifornia-hangulatot sugárzó hirdetésekkel népszerűsítette.


Forrás: Once Upon a Time in Yugoslavia. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Volt újság, amelyik rögtön az Amiga legjobb játékának nevezte ki, és volt magazin, amely 25%-os értékeléssel jutalmazta. A Jinks tehát megosztó volt, és én ezt leginkább annak tudom be, hogy alapötlete a tagadhatatlan Breakout-örökség ellenére is meglepő tudott lenni, viszont ebből a négy soványka pálya vajmi keveset tudott kihozni.

A Jinks leginkább tehát a falbontós játékokra hasonlít, hiszen itt is egy vadul pattogó labdát kell ütőnkkel úgy manőverezni, hogy az szétverje a megannyi téglát. Itt azonban minden pálya négy-hat képernyő széles, ütőnket pedig teljesen szabadon mozgathatjuk, akár a pálya tetejére is. Ha a labda a padlóra esik, nincs gond – a veszélyt ehelyett a repkedő ikonok jelzik, ezek ugyanis képesek kivégezni ütőnket.

Noha a fizika mai szemmel nézve nyilván nem tökéletes, egy-két menetet mindenkinek ajánlok, mert szokatlan megoldásról van szó; de azokkal is egyetértek, akik szerint a teljes áron megjelenő program a négy pályával nevetségesen szűkös tartalmat adott a vásárlók pénzéért. Ha van játékstílus, ahol a pályatervezés nem extrém komplex dolog, hát ez mindenképpen ilyen...

Forrás: The Games Machine 1988/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem ismerem közelebbről az olasz Trecision stúdió munkásságát, de az a tény, hogy a kalandjátékok tetszhalála során is kizárólag ilyen játékokat készítettek, mindenképpen jó pont a szememben. (Igaz, később átálltak a mobilos sportjátékokra, de hát élni is kell valamiből.)

Az Ark of Time is klasszikus point and click kalandjáték volt, de sajnos nem a minőségi fajtából, legalábbis, ha hihetünk a régi korok tesztelőinek; no meg annak a nem elhanyagolható ténynek, hogy ma senki nem beszél a programról hatalmas nosztalgiával...


Forrás: Ultra Game Players 1996/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.