Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Noha a Leatherneck valójában nem más, mint egy tucatszerű Ikari Warriors-klón, a Tanglewood az RPG-nek tűnő screenshotjait meghazudtolva egy igen nehezen beskatulyázható játék. Az egész program egy idegen bolygó felfedezéséről szó, de sajnos a szabad expedíciózást egy rendkívül szigorú időlimit (illetve néhány újság szerint a borzalmas irányítás, illetve néhány őrjítő design-döntés) teszi tönkre.

Még egy dolog, amit nem hagyhattam említés nélkül: a hirdetés bizony hazudik! A kézikönyv és a játék szerint ugyanis a bejárandó bolygó neve nem Tanglewood, hanem T’ngly-y-wd...


Forrás: STart 1988/Nyár. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Kifejezetten érdekes betekintés a Forma 1  versenysorozatot az 1986-is szezonban kiszolgáló informatikai rendszerről.

Forrás: Commodore Újság 1986/02. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Kifejezetten stílusos reklám – éppcsak a vadul hirdetett Tekken 2-t nehéz belelátni a sorozatgyilkosos naplóba, és az alkoholos filccel összefirkály nyüzüge alakok fotóiba.

Forrás: PlayStation Plus 1997/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Sajnos az 1997-es Gundam: The Battle Master kevéssé sikerült verekedős játék lett, mint készítői szerették volna, még akkor is, ha a hatalmas sprite-ok és a kiváló tempó technikai szempontból kifejezetten minőségivé teszik. Sajnos azonban a harcrendszer pocsolya-sekélységű, amit tovább súlyosbít, hogy a támadások és kombók közt nem sok karakter-specifikus mozdulat van. A Gundam-őrültek sem lettek kiszolgálva: bár a mechák számával nincs baj, azokhoz valamiért  teljesen új karaktereket dolgoztak ki.

Mindez persze semmit nem von le a stílusos borító érdemeiből!


Forrás: PSX Datacenter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Vagy az én tudásom túl szegényes a szentjánosbogarak pontos anatómiájával kapcsolatban, vagy a grafikus, Bob Wakelin nem volt tisztában a fly és a firefly állatok közti nem elhanyagolható különbségekkel...

Forrás: The Games Machine 1988/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Sajnos pont a játék címét sikerült elírni: valójában ez az illusztrációkkal is ellátott 1983-as szöveges kalandjáték a Waydor névre hallgatott. Az itt látható és olvasható információkon túl semmit nem tudok róla, viszont a Tilt magazin által készített illusztráció miatt egyszerűen nem hagyhattam ki. Amikor egy újság saját maga kezd el artworköt készíteni egy játékhoz, az általában szörnyen sül el, azonban itt egyszerűen fantasztikus lett a végeredmény – különösen, ha az eredeti borítóhoz hasonlítjuk!

Forrás: Tilt #016. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Atsumi Kurasawa, az 1985-ben közepesen népszerű Warabe idol-csoport egyik üdvöskéje próbálja rendkívül szuggesztíven tartani a kislemezre hasonlító, de valójában mágnesszalagot tartalmazó QuickDisket. Ez volt a legtöbb Sharp MZ mikroszámítógép default adattárolója, és mivel ez gyorsabb adatelérést kínált a szimpla magnókazettánál, ez egy-két évig kifejezetten előnye volt e gépeknek.


Forrás: Oh! MZ 1985/01. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.


Sonic hatalmas népszerűségét követően boldog-boldogtalan rágcsálókból akart platformsztárt nevelni. Ennek a folyamatnak ugyan köszönhetünk néhány remek játékot is, de a kabalafigurák nagy többség átlagos karakter lett, sokszor még középszerűnek sem nevezető játékokkal. 

Rocky Rodent nem ilyen volt: a hős kifejezetten taszítóra sikerült, a játék pedig igenis elérte a középszer szintjét; igaz, azon túl egy milliméterrel sem merészkedett.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #049. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Dark Castle a Macintosh első, fekete-fehér korszakának egyik legendás játéka volt; és talán az első a világon, amely tényleg okos módon használta az egeret. Az égbe tekert nehézség, a halálos csapdák és a totális precíziót igénylő harcok ellenére (vagy éppen ezek miatt?) a Dark Castle igazi megasiker lett a platformon, így természetesen hamar szóba került annak átültetése más gépekre is. És ez volt a hiba: míg Jonathan Gay bő egy éven keresztül, direkt a Mac képességeire mérve alkotta meg a játékot, addig a többi verzió a „lehető legolcsóbban, a lehető leghamarabb” elv mentén készült.

Az itt (a Mac-verzió által kiérdemelt idézetekkel) hirdetett Amiga-verzió szimplán egy rossz port volt, de a játékot CD-i platformon kipróbálók már minden idők egyik legótvarabb játékprogramjával szembesülhettek. És ez még nem volt a Dark Castle legrosszabb pillanata: azt ugyanis az Artech Digital által elkészített Mega Drive-kiadásnak kell kiutalni. Nem túlzás, a Dark Castle a Sega nagyszerű gépének egyik legnyomorultabb kártyája, egy igazi, játszhatatlan szemét volt.


Forrás: Amiga World 1988/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Shinobi-széria ötödik része (igen, Japánon kívül valamiért újraszámozta a programot a Sega) a Mega Drive történelmének egyik legjobb és leglátványosabb akciójátéka volt – igazán megérdemli ezt a kifejezetten megkapó kétoldalas hirdetést!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #050. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.