Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Amikor Satoru Okada, a frissen végzett hardvermérnök 1969-ben csatlakozott a Nintendóhoz, még nem tudta, hogy évtizedekkel később kulcsszerepe lesz a Game & Watch, a Game Boy (a Color és az Advance is), valamint a DS kifejlesztésében. (És cseppet sem mellékesen a Metroid, a Famicom Wars, a Kid Icarus és a Super Mario Land fejlesztését is direktorként irányította.)

A fénykép 1971. május 15-én készült, és az esküvőjére a Nintendo saját taxiszolgálatával érkező Okada látható rajta. A taxi ajtaján a Nintendo felirat alatt a cégnek az első aranykort meghozó kártyák csomagolásán is megjelenő vörös pikk látható. Az autók egyenkék színét maga a vasakaratú elnök, Hiroshi Yamauchi választotta ki.


Forrás: 4Gamer. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Heretic borítóképének alapjául szolgáló nagyszerű festmény, amely azonnal felismerhető módon Gerald Brom műve.

A tényleges borítónak kiszámítható módon a rengeteg plecsni és felirat ugyan igen rosszat tesz, az azonban már meglepő, hogy valaki egy zöld kristályt rajzolt az elf hős varázspálcájának végére; ez különösen megdöbbentő azért, mert ez a fegyver a játékban az eredeti festményhez hasonlóan sárga drágakövet használ...

Forrás: Wasteland 87. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A Hans Vagt és Peter Bannert által formatervezett Radio Pop 70 a Blaupunkt történetének egyik legsikeresebb terméke volt. A neve ellenére 1969-ben piacra dobott hordozható rádió és a szemekre hasonlító hangszórók állítólag kiváló hangminőséget és hangerőt produkáltak, és részben ezért a működő példányok ma több ezer dollárért cserélnek gazdát.

A rádióból később egy fehér-narancs verzió is készült.

A fotót Christian Tepper készítette az August Kestner múzeum megbízásából.


Forrás: Design is Fine. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Mi is lehetne menőbb, mint egy STD feliratú baseball-sapkában búvárkodva darabokra rakétázni néhány ártatlan cápát? Hát persze, a válasz egyértelmű: vígan beleúszni a vérfelhő közepébe!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #048. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Rendben, az elképesztő képzelőerővel megírt szöveg tényleg elég hatásos, de ugye nem én vagyok az egyetlen, aki a motorok és az úttest méreteivel, arányaival kapcsolatban valami zavarót lát?

Forrás: Zzap! 64 1986/09. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A GEC cég dunstable-i gyára a nyolcvanas évek legelején. A kép kommentárja szerint egy GEC 4000 típusú miniszámítógép-rendszert mutat a fotó, de hogy melyik szekrény és bizgentyű pontosan mire is volt használatos, azt sajnos nem tudom.

Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Még a legfeljebb középszerű filmátiratok mezőnyében sem tudott elindulni a Last Action Hero e feldolgozása, így hiába a minden bizonnyal igen ravasznak gondolt fordított pszichológia, itt tényleg jobban jár az, aki kipróbálása helyett inkább szundít egy nagyot.


Forrás: Dia Hard Game Fan 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár természetesen az nagyon jól hangzik, hogy a vadiúj Pentium processzorokkal a videolejátszás a korábbiaknál sokkal jobb minőségben történik, azt nem értem, hogy ezt miért pont a Microsoft Cinemaniával reklámozták, amelynek ez a kiadása még alig tartalmazott mozgóképeket...

Forrás: Edge #015. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Láttunk már sok mikroszámítógépes digitális rajzversenyt tehetséges amatőr indulókkal, következzenek most tehát a profik!

Forrás: Zzap! 64 1987/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A Neiman Marcus áruház 1969-es karácsonyi katalógusában jelent meg ez a hirdetés, amely az első olyan reklám volt, amellyel az átlagos amerikai otthonok (és nem vállalatok) számára próbáltak népszerűsíteni egy számítógépet. Ahogy a szöveg is írja, a Kitchen Computer 10.600 dollárt (inflációval és mai árfolyammal éppen több, mint 32 millió forint) kóstált, ami még akkor is soknak tűnik, ha ebben már benne foglaltatott a kéthetes programozási oktatás költsége is.

A Konyhai Kompjúter egy különleges lábra szerelt Honeywell H316 miniszámítógép volt, amelyet máskülönben hatalmas mainframe rendszerek irányítására terveztek. Ez a verzió azonban csak egy marketing-trükk volt: egyetlen darab létezett csak belőle, és azt sem eladásra gyártották. Ennek oka nyilvánvaló: az eszközt a 16 hangosan klattyanó kapcsolójával hexadecimális kódban lehetett programozni, mai értelemben vett kijelzője pedig nem volt, hanem villogó lámpákkal kommunikált. Elég nehéz elképzelni, hogy sok dúsgazdag háziasszony akadt volna, aki szívesen tárolta volna így receptjeit...


Forrás: The Atlantic. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.