Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Nincs is annál szívmelengetőbb látvány, mint egy új hobbira találó fiatal gyermek belülről fakadó, őszinte mosolya...

(Ugyanitt hamisított screenshotok eladók!)

(Az eredetileg a japán Sord által gyártott, 1982-ben megjelent M5 otthonán kívül Dél-Koreában, illetve nagy meglepetésemre a szomszédos Csehszlovákiában aratta legnagyobb sikereit – utóbbi esetében lényegében ugyanazt a szerepet töltötte be a piacon, mint idehaza a brit ZX Spectrum.)

Forrás: Computer & Video Games #021. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.


A név és a kép nyilvánvalóvá teszi, hogy japán játékról van szó, nem igaz? Nos, nem teljesen. Bár ez a másodvonalbeli golfozós SNES-játék tényleg Japánban készült, ott egy szál robotot sem találtak benne a vásárlók: a vörös krómot hordó kibersportoló helyett ugyanis egy Nobuo Serizawa nevű híres japán golfozó mosolygott a borítón, ő tanítgatta a játékost választott sportjának rejtelmeire.

A kiadó amerikai leányvállalatánál azonban úgy vélték, hogy ezzel az „egzotikus” névvel nem lehetne eladni egy videojátékot náluk, így egy váratlan huszárvágással Serizawát egy Eagle nevű robotra cserélték, és írtak a kézikönyvbe egy tök értelmetlen háttérsztorit az elnyomott robotokról, akiket még golfozni sem engednek. Végül, szól a mese, egy milliárdos épít golfpályát a szomorú sportrobotnak.

Mivel az eredeti játékban sem Serizawát lehetett irányítani, a robotgolfra vágyó játékos itt is hoppon maradt: nyugaton is egy szőke embert lehetett irányítani, akinek teljesítménye végül eldönti, hogy a biológia vagy a technológia termeli-e a jobb golfozókat...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #047. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Ha valaha is szeretted volna tudni, hogy miként néztek ki a száz évvel ezelőtti fejhallgatók, lelombozó válaszom van: pont úgy, mint ma...


Forrás: Electrical Experimenter 1915/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Egy 1983 elején készült Atari 400/800-as olvasói népszerűségi szavazás eredménye. A listába igazán belekötni 39 év távlatából nem nagyon lehet, bár az mindenképpen érdekes, hogy a Jawbreaker előkelőbb helyen van, mint a Pac-Man. Már csak azért is, mert a Sierra olyannyira pofátlanul másolta a legendát, hogy azt először hivatalos átiratként akarták eladni az Atarinak – majd amikor a tárgyalások megszakadtak, a pályákat kicsit átrajzolva maguk vitték piacra a portékát. Természetesen sok meghatározó játék hiányzik a listáról, de hát ezek (mondjuk a Dropout vagy a Seven Cities of Gold) csak az ezt követő években jelentek meg.

Forrás: Softline 1983/03. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Minden idők egyik legjobban elpazarolt oldala, de legalább az a kevéske szöveg rendkívül vicces...

Forrás: Club Nintendo Magazin 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

1991 nyarán zajlott le a Virtuality VR-rendszerek itt megénekelt sajtóbemutatója. Bár a két eltérő kiszerelésben is készült rendszer tényleg megjelent 1991 végén, majd 1994-ben, illetve 1995-ben két, kicsit erősebb hardvert és jobb kijelzőket használó utódplatform is megjelent, a játéktermi gépekhez képest olcsó Virtuality mégsem lett sikeres. Ennek egyik oka vélhetően a szegényes játékellátottság volt: a rendszer létezése alatt mindössze 13 játék jelent meg rá, és azok a VR-élményt leszámítva nem voltak túl érdekesek vagy látványosak.

Forrás: Computer Gaming World #084. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Az Underwurlde térképén tisztán látszik a három folytatás címe. A Knight Lore és a Pentagram meg is jelentek, ám a Mire Mare (bár egyesek szerint teljesen, mások szerint félig elkészült) sosem látta meg a napvilágot.


Forrás: Zzap! 64 1986/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A „mindig van még lejjebb” rovat ezúttal egy, még a korábbi nyomorultakat is alulmúló kontrollert mutat be.

Forrás: MSX Magazine (FR) 1986/01-02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Bár a gyártó Yamaha csak Music Computer néven reklámozta a CX11-et, az valójában egy teljesértékű MSX volt. Igaz, mind hardveresen, mind szoftveresen a zenélésre, a zeneírásra volt felkészítve: alapból járt hozzá az SFG-05 FM/midi kártya, néhány zeneszerkesztő program, és természetesen kiemelten kezelte a Yamaha-szintetizátorokat is.

Forrás: Micom BASIC 1985/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Bár eleinte csak a chipgyártók 1983-as toplistáján akadt meg a szemem, a teljes oldalt átolvasva nyilvánvalóvá vált, hogy a többi hírre is szükség van: 14 inch-es plazmatévé, űrbéli gyár, 180 kilós irodai PC és megannyi más érdekesség szerepel még az oldalon!


Forrás: Mikro Magazin 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.