Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Az 1998-as brit játékpiac legnagyobb hirdetői: a számok a vad karácsonyi szezonban korábban elképzelhetetlennek tűnő magasságokba emelkedtek. Alig tíz évvel korábban ennyit egy év alatt nem költöttek a legnagyobb kiadók, ekkor meg a Ubisoft elszórt 750 ezer fontot a Buck Bumble népszerűsítésére; akármi is legyen az...

Bár a pontos számokkal ma igen szűkmarkúan bánnak a cégek (igaz, itt sincs megjelölt forrás), a százmillió dollárnál is drágább kampányok ma nem számítanak kiemelkedőnek; igaz, ez az egész világra vonatkozik, nem pedig egyetlen piacra.

Forrás: Total Control #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Jeff Minter a nyolcvanas évek első felének egyik nagy brit sztárja volt: a láma- és birkamániás fejlesztő elvont játékai mindig jól futottak, és ha értelmüket nem is volt feltétlenül egyszerű (vagy akár: lehetséges) kibogarászni, a Metagalactic Llamas: Battle at the Edge of Time, vagy éppen az Attack of the Mutant Camels címükön túl is szórakoztató programok voltak. Egyszemélyes stúdiója, a Llamasoft 1982 óta szünet nélkül, a mai napig keményen dolgozik, mint ahogy arról ez az 1985-ös portré is beszámol.

Forrás: Your Commodore 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Amikor az Eidos 2002-ben elindította a Fresh Games nevű labeljét, az explicit módon a furcsább japán játékok nyugati terjesztését tűzte ki célul. Sajnos (vélhetően a csak a megszokottra vágyó nyugati játékosok apátiája miatt) a kezdeményezés alig öt játékot ért meg, de azok közül három kifejezetten jó volt. A legfurcsább pedig mindenképp a Japánban Ka címmel megjelent Mister Mosquito volt, a világ első szúnyogszimulátora. Az ötlet nem szimplán bizarr, de a játék is szórakoztató lett, ezért is igen fájó, hogy a második részt senki nem fordította már le angolra.


Forrás: Play 2002/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


1963-ban a Lufthansa néhány hónapon keresztül a müncheni sörözők világát vitte el tengerentúli járataira. A valóságban ez persze csak három dolgot jelentett (perecet, sonkát, és frissen csapolt bajor sört), de gesztusnak így is biztos felejthetetlen volt.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Erősítők és kazettásmagnó, lemezjátszók és magnószalag, no meg egy sor bizarr plasztikfül – ezek voltak a Playboy 1975-ös hifi-kedvencei.

Forrás: Playboy 1975/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár megjelenésekor egész népszerű volt, a Magic Candle-trilógia ugyanúgy az elfeledett szerepjáték-sorozatok közé tartozik, mint mondjuk a Phantasie-széria*. Azt azért mindenképpen hozzá kell tenni a reklámhoz, hogy az extrém lelkes idézetek nagy része erős túlzás volt: itt-ott képes volt ugyan felnőni egyes riválisokhoz az első Magic Candle, de úttörőnek, klasszikusnak és legjobbnak semmiféleképpen nem nevezném...

*Érdekes, hogy abból is három rész készült, de aztán az váratlanul kapott egy negyedik felvonást is. Igaz, a Phantasie IV létezéséről a legtöbben nem is tudnak, hiszen azt az ottani siker hatására a japán kiadó rendelte meg az eredeti alkotótól, és mivel nyugaton senki nem akarta kiadni, faramuci módon végül sosem jelent meg azon a nyelven, amin eredetileg elkészült.


Forrás: Game Player’s 1989/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Láttuk már, hogy az Unreal egyik képkockája miként festett egy újság borítóján, hát most itt van ugyanabból az évből egy igen hasonló próbálkozás: az ISS 64 persze nem volt ennyire részletes játék közben, és a labda sem volt ennyire kidolgozott, de így is azt a látszatot akarták kelteni a szerksztők, hogy a Nintendo 64 is képes erre a látványra.

Forrás: Nintendo Official Magazine 1997/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Class of 1999 című sci-fi thriller olasz plakátja, amely radikálisan több kibernőt és páncélozott autót vonultat fel, mint a szégyellős amerikai poszter. Azt azért még így sem gondolnám, hogy a film olaszul nézhetőbb lenne...


Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

Butties, smegger, chuffed, naff – ez a hirdetés a Tengen középszerűnek se nagyon nevezhető játékfelhozatala mellett a kilencvenes évek amerikai szlengjével is megismerteti az olvasót.

Forrás: Sega Force 1993/02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Szívesen beszélnék arról, hogy a Lode Runner mekkora váratlan siker volt Japánban, hogy ennek Famicom-verziója volt az első nem-japán játék, amely több mint egymillió példányban kelt el az országban, hogy mennyi kizárólag Japánban megjelent folytatás létezik – de sajnos nem tudok ilyesmire koncentrálni, mert az a bizarr Amerika-térkép minduntalan elvonja a figyelmemet...

Forrás: Oh! MZ 1984/09. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.