Egyrészt, ha valami, példának okáért egy játékkonzol túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, valószínűleg nem is igaz. Az esélyeket a brit konzol, a Konix Multisystem sem tudta legyőzni, és az 1989 augusztusára tervezett megjelenést legalább négyszer elhalasztották, mire végül mindenki számára kiderült, hogy az sosem fog megtörténni.
Másfelől a Konix története legalább érdekes: a brit joystick-gyártó az 1987-es rekordbevételeit egy moduláris, forradalminak ígért kontroller kifejlesztésére fordította. A Slipstream nevű kontroller force feedbacket ígért, elsőként az otthoni irányítók közül; illetve könnyen cserélhető extra eszközöket, például kormányt, flight sticket, vagy akár motorkormányt. A céget alapító és vezető Wyn Hollowaynek annyira tetszett a konstrukció, hogy elhatározta, nem fogja azt „elpazarolni”, hanem teljes konzollá fejleszteti ki. Ehhez a Sinclair Research-ből kivált Flare Technology lett a partnere, akik legutolsó munkája a Loki volt, egy, az Amiga ellenfelének szánt számítógép. A terveket gyorsan átalakították, és a Loki alapjaira építve egy Z80-alapú konzolt dolgoztak ki, négy speciális chippel szerelve. Ez egyrészt biztosította a számítási teljesítményt az Atari ST és az Amiga beérésére, másrészt pedig pokoli fejfájást okozott a fejlesztőknek.
A Konix Multisystem bemutatkozásakor a kontroller mellett már egy erővisszacsatolós ülést is prezentáltak, amellyel a beülős játéktermi gépek élményét akarták otthon is elérni. Bár elég sok brit fejlesztőcsapatot és kiadót sikerült meggyőzni a masina támogatásáról, a cég közben csődközelbe jutott. Hogy a Multisystem-terveket életben tartsa, Holloway eladta a Konix egyetlen profitábilis ágát legnagyobb riválisának, ami egy éven belül, kiszámítható módon, végleges csődhöz vezetett.
