Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Talán ez a legelső alkalom a Napi Retro történetében, hogy egy hirdetésen randábbnak tűnik a játék, mint a valóságban: a Sky Runner ugyanis pöpecül nézett ki Commodore 64-en, de ezekből a pöttöm képek nem sokat mesélnek...
Forrás: Zzap! 64 1987/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Bár a Lovecraft, Ende és Lord Dunsany álomszerűbb műveinek hangulatát megfogni próbáló asztali szerepjáték, a Dreamland RPG – sajnos – semmiben nem kapcsolódok a videojátékokhoz, az ahhoz készült világtérkép annyira megtetszett, hogy megosztom itt is.
A térképet Jason Bradley Thompson rajzolta.
Forrás: Jason Thompson. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
2005 egyik legfontosabb retrojátékos híre volt, hogy valaki végre előkerített egy fejlesztői példányt a NES egyik leghírhedtebb eltűnt játékából, a Bio Force Ape-ből. A kizárólag ebből a Nintendo Power hírből ismert programot a fórumbejegyzés szerint valaki véletlenül vette meg, és kifejezetten tetszett neki, hogy a majom főszereplő fingása olyan erős, hogy még a programkódot is lebontja.
Erről sajnos kiderült, hogy kamu volt az egész, de egy japán aukciós oldalon 2010-ben megintcsak feltűnt egy Bio Force Ape-kártya. Ezt szerencsére nem egy önző magángyűjtő vette meg, így az érezhetően befejezetlen, de így is jól játszható majomkodás ma már szabadon elérhető.
Forrás: Nintendo Power #027. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Íme, minden idők legjobb számítógépes játékai 1989-ben, mégpedig az RPG- és stratégiamániás CGW magazin olvasóinak rangsorolásában.
Forrás: Computer Gaming World #060. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Amikor a konzolokban dolgozó memóriakártyák aprók voltak, ámde igen drágák, egy efféle adattömörítő kütyü jó ötletnek is tűnhetett. Igaz, ahogy az utángyártott memóriakártyák sem számítottak biztonságos tárhelynek, úgy az ezzel kezelt adatok is igen sűrűn elvesztek, akkor pedig tényleg volt olyan üvöltés, mint a képen...
Forrás: Arcade 1999/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár a cikk fő bejelentéséért – négy új, Nagy-Britanniában készült üzleti szoftvert ad ki VIC-20-ra a Commodore – nehéz ma őszintén lelkesedni, a cikket kísérő Robert Neumann-illusztrációk voltak olyan jók, hogy így is helyet adjak az írásnak.
Forrás: Commodore Power Play 1983/Nyár. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ki mondta, hogy 19 programsor nem elég egy játékhoz?!
Forrás: Sinclair User 1982/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
„Run Like Dance,” avagy miért is kellene csúcsjátékunk szlogenjét átnézetni valakivel, aki tényleg tud angolul...? Mindez persze mókás, de egy dolgot nem befolyásol: a Sega Rally 2 Dreamcasten is parádés volt!
Forrás: Dreamcast Magazine (JP) 1999.01.22. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Végre egy játék, amelyik realisztikusan modellezi, hogy az alkímia és a varázstudományok milyen pocsék hatással vannak a szakmát magas fokon űzők személyes higiéniájára!
Forrás: The Games Machine 1988/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Flying Shark nem volt igazán népszerű, mégpedig valószínűleg brutális nehézsége miatt nem: a játékos repülőjének fegyverzete semmi esélyt nem biztosított a győzelemre. A Toaplan ezért a folytatásnál átesett a másik végletbe: a maximumra fejlesztett légi lángszóró szinte az egész képernyőt beterítette, még a bossokat is rövid úton megsemmisítve. Igen, kifejezetten szokatlan módon a játékegyensúly itt a játékosnak kedvezett – és pont ezért imádták annyian a Fire Sharkot!
Forrás: RePlay 1990/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella