Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Summer Games sikere után csőstül érkeztek a nagyon hasonló szellemben készült továbbgondolások – és nem is csak az Epyxtől. A Knight Games nevéhez méltó módon a középkorba költöztette át az egész minijátékosdit, igaz, túlságosan nagy variációt nem tudtak a kihívásokba rejteni: nem csak a két kardvívás használja ugyanazt a mechanikát eltérő hátterek előtt, de a többi közelharci viadal is nagyon hasonló módon működik.
Forrás: Amtix 1986/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bármilyen megdöbbentő, ebben a versenykiírásban nem az a legmegdöbbentőbb tény, hogy a Nintendo Power magazinon keresztül pont a Trixter zenekarral lehet közös vacsorát nyerni. Nem, ennél is sokkal bizarrabb a White Knuckle Scorin’ címet viselő, Nintendo-kiadású 1991-es válogatásalbum léte! Akár azt is hihetnénk, hogy ez a cég játékaihoz kapcsolódó nótákat tartalmaz, de nem: többek közt a Dire Straits, Roy Orbison és a Crosby, Stills & Nash is a lemezen van egy-egy számmal. Teljesen megmagyarázhatatlan módon a direkt helytelenül írt címet viselő album célja az írástudóság növelése volt az amerikai gyermekek körében...
Forrás: Nintendo Power #034. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Hewson által terjesztett Firelord azzal is* hirdette magát, hogy 500 képernyőből áll világa – talán ezzel a térképpel könnyebb lesz a felderítés.
*és persze ne feledjük: ez az egyetlen játék, amelynek (hátsó) borítóján külön plecsni jelképezi a legfontosabb vonzerejét: a középkori karaktereket!
Forrás: Zzap! 64 1987/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Nincs az a fizika, ami egy ilyen repülőrúgás után az (azonosítást megkönnyítendő Vigilante feliratú pólót viselő) rendtevő urat a felépítményen tartaná... Meg is érdemli: nem szép dolog ennyire apró, ráadásul látássérült punkokat szekálni – jól látszik, hogy egyik sem közvetlenül az elkövetőt nézi.
Forrás: ST Format 1989/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Fang of the Sun Dougram című óriásrobotos anime sikerét nem csak a vásárló által összerakható modellek, hanem teljes dioráma-divat követte; 1983 nyarán például a sorozatot finanszírozó Takara egy mikrobuszos turnén vitte körbe Japánban a profi jeleneteket és nyújtott segítséget a téma iránt érdeklődőknek. A Dougram modelljei végül olyan népszerűek lettek, hogy azokat Amerikában is átvették: a FASA például az első kiadású BattleTech-univerzumba két innen származó robotot is szerepeltetett. (Ezekért legalább fizettek, nem úgy, mint a szimplán átnevezett Macross-lépegetőkért, amelyek miatt még pereskedés is volt.)
Forrás: Amusement Life 1983/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár első kézből származó információt valószínűleg már sosem fogunk kapni, én mégis nagyobb összeget tennék rá, hogy az esemény teljes nevét pálinkával és sörrel megerősített számtech-őrült kollégisták találták ki.
Forrás: Computer Mánia 1991/03-04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
1983 decemberében, alig egy hónappal a Macintosh premierje előtt az Apple vezérkara New Yorkba utazott a Newsweek magazin meghívására. A címlapsztori előkészítése közben a kaliforniai srácok sokat sétáltak a városban, és a Madison sugárúton belebotlottak az IBM központjának otthont adó épületbe is. A patinás céget akkor az Apple legfőbb riválisának tartó Steve Jobs efféleképpen fejezte ki gondolatait.
A fotót Jean Pigozzi készítette.
Forrás: Cult of Mac. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Amikor az Epyx minden más érdeklődőre rálicitálva megszerezte a 9 to 5 című filmvígjáték (és tévésorozat, és később musical) jogait, a kiadó nekiállt azon is elgondolkodni, hogy ebből milyen játékot lehetne készíteni. Nem jutottak messzire: a játékverzió egy tízujjas gépelést tanító program lett, amelynek bamba minijátékai nagyon távolról hasonlítottak a film egyes jeleneteire.
Az viszont kifejezetten érdekes információ, hogy 1984-ben a gépelést megjátékosító programok önálló műfajnak számítottak; az 1999-es megjelenésekor eredetisége miatt is ünnepelt Typing of the Dead ezek szerint csak felmelegítette, és nem feltalálta a spanyolviaszt.
Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Jó, hát ma már nyilván tudjuk, hogy a 3DO végül nem vált a PC-s játékipar legyőzhetetlen szabványává, de ettől, meg úgy általában az egész 3DO-katasztrófától eltekintve ez egy bitang jó hardver lehetett. Merthogy nem valami emulátorról van szó: a Creative lényegében a teljes konzolhardvert egyetlen méretes ISA-kártyára tömörítette, így az még Windows 3.1-et használó gyenge PC-ken is teljes sebességgel tudta lejátszani a 3DO-lemezeket.
Forrás: 3DO Magazine 1994/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A kilencvenes évek közepén a Sharp először a bakfisoknak, majd amikor ez nem sikerült, az egyetemista lányoknak akarta eladni a Pocket Locker névre keresztelt PDA-t. Nem tudom, mennyire riasztó, hogy a célcsoport-váltás során nem kívánták lecserélni a szívtipró urat...
Forrás: Vintage Computing and Gaming. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella