Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az Otrona Attache egy évvel csúszott le a „legelső tömeggyártott hordozható számítógép” díjáról; pusztán ennyivel előzte meg az Osborne 1. Az Otrona minden tekintetben előremutatóbb volt riválisánál: könnyebb és kisebb volt összecsomagolva, ráadásul parányi képernyője kétszeres felbontással működött. Emiatt azonban még drágább volt: 4000 dollárért adták, ami már akkor is igen vaskos összegnek számított.
Forrás: X Over It. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Amíg nem találok bizonyítékot az ellenkezőjére, én bizony szentül fogok hinni abban, hogy bizony az Andromeda Conquesté volt a legmenőbb Commodore PET-játék borítógrafika!
Forrás: MobyGames. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A korszak egyik nagy „árulása” volt, hogy a Mega CD egyik legjobb játékának számító Thunderhawk folytatása már nem volt Sega-exkluzív – a (PC-n egyébként a AH-3: ThunderStrike – Air Assault címmel megjelent) helikopteres akciójáték fő platformja már a PlayStation volt.
Forrás: Maximum 1995/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A játéknép eredeti játékokkal szórta meg a ZX Spectrumot: végre lehet aszteroidákat kerülgetni a Cosmosban, és pirulákat zabálva szellemek elől menekülni a Spookymanben!
Forrás: ZX Computing 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Több kérdés is felmerült bennem, de hogy csak egyet említsek meg: vajon miért német újsággal és (felteszem) német modellel reklámozta magát az Orion?
Forrás: Interpress Magazin 1975/01. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Alapvetően minden a helyén van ahhoz, hogy kiválónak minősítsük az amúgy tényleg remek Legacy of Kain e hirdetését, ám bennem a háttérben bánatosan lebegő két delfinszem mindig inkább röhögésre ingerelt; főleg, amikor már az is feltűnt, hogy az égett papír apró darabjait minden további nélkül a screenshotokon nyammogó fogaknak is nézhetem.
Forrás: Ultra Game Players 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Desolator „a Sega nagyszerű Halls of Kairos játéktermi játékán alapul” e hirdetés szerint. E mondat rengeteg kérdést, illetve egyéb megállapítást felvet. Az első kérdés: ha a Sega-féle Halls of Kairos tényleg olyan pöpec volt, miért kellett nevet változtatni?
De menjünk tovább: tényleg olyan jó volt a Sega Halls of Kairosa? Nehéz kérdés ez, mert ilyen című játék sosem létezett, és amire az író gondolt, az hivatalosan nem is Sega-játék volt. Az Alpha Denshi által készített Kyros no Yakata* neve lett Japánon kívül Kyros, és bizony a Desolator ennek az átirata. A ránk maradt papírok és verziók alapján e gépnek a Sega sosem volt kiadója, de az lehet, hogy Nagy-Britanniában részt vettek a terjesztésben. Hogy ennyi alapján volt-e valódi joguk eladni a mikroszámítógépes jogokat, az egy olyan kérdés, amire valószínűleg sosem lesz már válasz.
A Kyros amúgy tényleg élvezetes volt, feltehetően főleg azért, mert az Ikari Warriors döntött nézetét és a Double Dragon játékmenetét keverte, a koktélt pedig kellemesen blőd horror-humorral sikerült még ízesebbé tenni.
*Legyünk jóindulatúak: ennek fordítása „Kyros termei” is lehetne, szóval valószínűleg itt csúszott félre valami a kommunikációban.
Forrás: The Games Machine 1988/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Nem tudom, mennyire állja meg a helyét a metafora, mindesetre a Sierra előbb szimplán illusztrált, aztán már animált kalandjátékai tényleg népszerűbbé tették a műfajt. Még akkor is, ha a „triumph” szót nem sikerült tökéletesen leírni...
Forrás: STart 1987/Tavasz. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A GameCube talán legfurább játéka volt az Odama, olyannyira, hogy Shigeru Miyamotót is igen nehéz volt meggyőzni arról, hogy ez igenis működne, és hogy igenis vállalja el a produceri munkát. Aki esetleg nem hallott volna az alkotásról, az képzeljen el egy szamurájokban gazdag, valós időben zajló stratégiai játékot: a képernyőn mindenféle seregek masíroznak, ostromfegyverek mozognak lomhán, és végtelenül erős tábornokok védik a bázist. Az első kunkort az viszi ebbe az ezerszer látott receptbe, hogy a seregeknek mikrofonon keresztül kiabálva lehetett parancsokat adni. És hogy miért nem gombokkal, mint minden más normális játékban? Hát mert azok el voltak foglalva a flipperezéssel!
Igen, az Odama a fentieken túl egy flipperjáték is volt; a történet szerint a központi szereplő egy ősi szent fegyvert, egy hatalmas kőgolyót vet be ellenfelei ellen. A játék megdöbbentően intenzív: flipperként játszva le kell tarolni ellenfelünk osztagait, és be kell zúznunk várainak kapuit, miközben saját legényeinket hangosan a mikrofonba kiabálva próbáljuk elmozdítani a golyó elől.
Sajnos a játék első nyilvános bemutatkozásakor használt kétjátékos funkció a megjelenéskor már nem volt meg: abban a második játékos a DK Bongókon dobolva tudta lelkesíteni a mi katonáinkat.
Forrás: Nintendo DS 2006/02-03. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Őszintén érdekel, hogy a ’70-es évek végén, az első, már tényleg viszonylag könnyen használható számítógépek megjelenésekor tényleg komolyan vett vélemény (vagy mítosz) volt-e az, hogy nem éri meg ilyesmire költeni, mert az nem tud elmosogatni – nem úgy, mint autónk vagy televíziónk.
Ennél is nagyobb rejtély azonban, hogy mi volt az újság célja ezzel az oldallal, amely bármiféle kontextus vagy magyarázat nélkül jelent meg a magazinban.
Forrás: Creative Computing 1978/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella