Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Mi lehetne jobb egy olyan sportfogadó szoftvernél, ahol neked kell manuálisan a „jóslás” előtt betáplálni minden korábbi adatot? Hát természetesen két ilyen program!

A Turf-Form kézikönyve ki is tér arra, hogy a program használata előtt egyszerűen csak kedvenc napilapunkból másoljuk be a lovi-rovat teljes táblázatállományát, és ebből az adathalmazból a gép meghatározza, hogy melyik lónak milyen esélye lesz a győzelemre. A The Pools Predictor! is hasonlóképpen működik: legalább négy hét eredményeit kell felvinni a rendszerbe, és ebből, no meg a szezon során hetente manuálisan frissített adatkupacból a szoftver majd megjósolja minden meccs eredményét. Kivéve, ha a programot nem rendeltetésszerűen akarjuk használni: a kézikönyv nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy nem csak kupameccsek és hétközi meccsek eredményeinek megjóslására alkalmatlan a The Pools Predictor!, de az ausztrál bajnokság meccseinek minden bizonnyal igen pontos megtippelése is tilos!


Forrás: AtariMania. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Szép látni, hogy Don Mattrick már a nyolcvanas években is csak fellengző bullshit-mondatok segítségével kommunikált; legalább van, ami örök. Persze csak gonoszkodok: ki tudna valójában belekötni abba, hogy a DSI egyik versenyjátéka, a Grand Prix Circuit azokat jutalmazza, akik tudják az abban szereplő autót gyorsan vezetni? Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy ilyen játékdesigneri forradalmakat követően a Forbes később a játékvilág legokosabb emberének nevezte Mattricket.

Forrás: Videogames & Computer Entertainment 1989/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


...de már csak öt hónapig, mert akkor a boltokba kerül a Voodoo3!

Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Twin Galaxies videojáték-rekordnyilvántartó szervezet még ma is létezik, igaz, a brigád tekintélyét azóta jónéhány komoly botrány megtépázta. A legtöbb játékban rég lekörözték ezeket az 1984-es csúcsteljesítményeket, de a cikkben alaposan kitárgyalt Defender pont a kivételek közé tartozik: a ma is érvényes pontrekordot 1984-ben érték el, és azt a 79.9 milliós eredményt azóta sem sikerült felülmúlni.

„Annyira amerikai dolog, mint az almáspite vagy a pizza,” írja bármiféle szarkazmus nélkül a patrióta cikkíró, és ezt a sötét tudatlanságot bizony muszáj megtapsolni; ilyet még manapság is ritkán hallani, pedig hát a versengés azóta csak intenzívebb lett.

Forrás: Blip 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Vajon megéri minden idők egyik legótvarabb NES-játékát úgy megvenni, hogy kapsz hozzá egy pocsék, konzolos játékra szinte teljesen alkalmatlan (de legalább més gépre is ráköthető) joysticket? 

Nos, nem.

Forrás: Banzzai 1993/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A holland De Beeldenstorm tévés produkciós cégből kifejlődött ElectroGIG vállalat szoftvere a Maya és a SoftImage egyik népszerű riválisa volt a kilencvenes évek közepén. Mivel a licenszdíja töredéke volt a többi szoftverének, rengeteg európai egyetemen a GIG3DGO és a GIGTIME volt jó évtizeden keresztül a videós oktatási szoftver.

Forrás: Wired (US) 1996/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Resident Evil – Code: Veronica elvileg egy számozott, „igazi” epizódnak készült, de a Capcom és a Sega addig-addig tárgyaltak erről a rendkívül komoly ügyről, hogy az végül alcímmel ellátott mellékszálként került a boltokba. Az egész mögött az állt, hogy a Sega a sorozat playstationös sikerét látva fizetett a Capcomnak egy exkluzív Resident Evil-részért, így a Code Veronica csak Dreamcastra jelent meg.

Legalábbis az első évben: a haldokló konzolon az eladási számok olyan gyengék maradtak, hogy aktiválódott a szerződés egyik titkos kitétele, és így egy kibővített verzió, az itt hirdetett Code: Veronica X villámgyorsan megjelenhetett PlayStation 2-re.


Forrás: Next Generation 2001/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A MicroDeal nem a kreativitásáról maradt emlékezetes kiadó. Nem, a MicroDeal még a nyolcvanas évek elejének trademark-vadnyugatán is legendásan pofátlan másolónak számított. Ez már a cég kabalafiguráján is azonnal látható: Cuthbertet egyértelműen a Mad Magazinból kölcsönözték, csak azért, hogy sikeres játékok sokszor primitív másolataiba tegyék bele. 

A Cuthbert Goes Digging a Space Panic alapján készült.
A Cuthbert Goes Walkabout az Amidar másolata volt.
A Cuthbert in Space a Joustot rajzolta át.
A Cuthbert in the Mines alapja a Frogger volt.
A Cuthbert in the Cooler a Mr. Do! és az Oh Mummy keveréke volt.
A Cuthbert in the Jungle a Pitfall! klónja volt.
A King Cuthbert pedig nyilvánvalóan egy ezeregyedik ócska Donkey Kong volt...

Forrás: Dragon User 1983/12. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A BloodRayne azon igen ritka játékfranchise-ok közé tartozik, amelyekből több film született, mint amennyi játék. (Oké, csak akkor, ha a remake-eket, HD-újrakiadásokat nem számítjuk.) Az Uwe Boll által rendezett első filmről gondolom sokan hallottak, de ennek később született két, már csak DVD-re érkező folytatása is, valamint egy borzalmasan rossz önparódia Bolltól Blubberella néven.


Forrás: Xbox Nation 2002/tél. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az STD cégnéven sokadjára is meglehetősen nehéz átlendülni... Ezt leszámítva csinosan összerakott hirdetésről van szó, még akkor is, ha a reklámozott termék nyilván nem volt annyira jó, mint ahogy azt ígérték; a kor borzalmas marketingcsúsztatását például itt is megtaláljuk: a slow motion gomb például nem lelassította a játékot, hanem a Start gombot aktiválta viharos tempóban. Ez még azoknál a játékoknál sem nevezhető lassításnak, ahol ez tényleg leállította, majd újraindította a programot, nem is szólva azokról a játékokról, ahol ez mondjuk a térképet avagy valami menüt, karakterlapot, képességlistát nyitott meg.

Forrás: EGM2 1994/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.