Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A francia Rainbow Production (nem összetévesztendők a német Rainbow Arts-cal!) elsősorban a hazai piacra dolgozott, és ott is kizárólag az Amstrad CPC gépcsaládra termeltek. Játékaikra a valósnál jóval többet ígérő címlapok voltak jellemzők: erről a remek borítófestményről például nem sokan mondták volna meg, hogy egy napjainkban (értsd: a nyolcvanas években) játszódó szöveges kalandjátékról van szó, amelyben egy francia nagykövetségen elrejtett bombát kell 25 perc alatt megtalálni.

A legtöbb fejtörő megmarad a sokszintes irodaház néhány zárt ajtójához való kulcs megtalálásában, így még kipróbálatlanul is azt kell mondanom, hogy az Attentat nem tudja hozni azt az izgalmat, amit a szépen felfegyverzett szabadságharcos és a falon lógó kiberpók (zsebóra?) látványa alapján a játékba képzeltem?

Forrás: Tilt #029. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Óda a Sidewinder 3D Pro joystickhoz, amelyet úgy látszik bármiféle stabil alaptól messze, mellkasunk előtt tartva kell használni.

Forrás: PC Entertainment 1996/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy kazetta, illetve egy annál alig nagyobb magnó tervrajza az amerikai szabadalmi hivatal hivatalhoz benyújtott leírásból. A korábbinál jóval kisebb lejátszó feltalálója Shizuo Takashima és Yoshio Segawa Sony-mérnökök voltak 1985-ben, a helytakarékos megoldás pedig néhány későbbi Walkmanben tűnt fel.

A 2006 óta lejárt szabadalom teljes egészében itt olvasható el.


Forrás: Homophoni. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a két oldal legjavát a Tenchu kanjival felírt japán címe foglalja el, ez a kis túlzással minimalistának is nevezhető reklám nekem nagyon megtetszett. Még a képekkel sem csaltak, pontosan látszik rajtuk az első rész nevetséges látótávolsága, és megszelidíthetetlen kamerája. A Tenchu egyébként azon ritka japán játékok közé tartozik, amelyeken a fejlesztők igen sokat dolgoztak, mielőtt angolul is kiadták volna azt: a nyugati verzió két teljesen új pályát, változatosabb textúrákat, illetve stabil képfrissítést tudott felmutatni.

Minden persze nem lehet tökéletes: a brit verzióban a dobócsillagokat törvényi előírásra dobótőrökre kellett cserélni; minden bizonnyal a Londonban tomboló extrém nindzsabűnözés áldozatai előtt tisztelegve így.

Forrás: Dengeki PlayStation 1998.01.16. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A rendkívül hihető, egész biztosan megtörtént, teljességgel realisztikus történetek közül idéz egyet a Prodigy amerikai internetszolgáltató reklámja.

Forrás: Wired 1996/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Honeywell 200 rendszerkonzolja, vagyis vezérlőközpontja. Egy program betöltését követően a különálló memóriahelyeket az egyes gombokkal lehetett aktiválni vagy megváltoztatni, így befolyásolva a szoftver működését.

A gép 1963-ban került forgalomba, a fotó pedig 1968-ban készült.


Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem vagyok benne biztos, hogy a rendelkezésre álló két teljes oldalt a lehető leghatékonyabban sikerült kiszolgálni, de ennél is sokkal idegesítőbb, hogy a riporterszolgálat nem állt az „amatőrök” rendelkezésére...

Forrás: Interpress Magazin 1976/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Cyborg folytatása még jobb címet kapott: a Mandroid, hiába volt ótvar gyenge az 1987-es Commodore 64-játékok között, olyan név volt, amire az ember azonnal felkapta a fejét.

Forrás: Zzap! 64 1987/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ahhoz képest, hogy a Rayman először kizárólag Atari ST-re készült, aztán a SNES Sony által készített CD-s platformjára szánták, majd a hirdetések szerint Atari Jaguar-exkluzív volt, végül öt platformra jelent meg 1995-ben. A hirdetés a PlayStation-kiadást élteti: ez Európában és Amerikában a géppel együtt került a boltokba, de Japánban erről alaposan lemaradt, így extra marketingértékre volt szükség, és ezt végül egy franciaországi körútban találta meg a Ubisoft japán irodája: a játék dobozába tett szelvénnyel lehetett a nyereménysorsoláson részt venni.


Forrás: The PlayStation Magazine 1995/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A ma elindult 2023-as QuakeCon tiszteletére következzen egy remek fényképekkel teli beszámoló a 2011-es buliról; a buliról, amelyet első alkalommal még 1996-ban tartottak meg, az első nap mindössze 30 játékos részvételével.

Forrás: @Gamer 2011/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.