Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A gépistenek áldják meg a félelmet nem ismerő kiberhőst, aki ZX81-en akart komplex üzleti szoftvereket futtatni a napi munkája során!


Forrás: ZX Computing 1985/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A kilencvenes évek első felében a CD-nek szinte már misztikus erőt tulajdonított a világ. Ez a 300 GB-os játékok korából visszatekintve önmagában is mókás, de a Mega CD kapcsán aztán tényleg röhelyessé válik.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #051. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Compaq azért jött létre, hogy IBM-kompatibilis számítógépeket tervezzen és gyártson a „nagy kék” jóváhagyása nélkül. Amikor az IBM 1987 végén egy teljesen új szabványt vezetett be, az minden korábbi szoftver és hardver lecserélését várta el a megannyi céges partnertől. A Compaq vezetésével alakult ellenállók, a magukat Gang of Nine-nak nevező konzorcium egy saját szabvánnyal állt elő (ez mindent tudott, amit az IBM-féle új Micro Channel, de kompatibilis volt minden régi eszközzel is), és ezt olyan ügyesen marketingelték, hogy 1990-re meghátrálásra kényszerítették a náluk sokkal nagyobb riválist.

És mivel 1990 volt, a Compaq korosodó, ritmushiányos vezetői mi mással is ünnepelhették volna ezt a diadalt, mint egy általuk előadott rapszámmal? Minden idők egyik legkínosabb videoklipje csak cringe-veteránok számára fogyasztható, a többiektől elnézést a rémálomért.

Forrás: YouTube. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a Sony meglehetősen sok kütyü + man termékkombinációt levédetett, a Watchmanra a fizikai játékok készítésével foglalkozó Tomy csapott le. Nem tudom, hogy az e téren a némileg jobban ellátott japán iskolákban milyen rangot ért egy ilyen menő óra, de itthon legalább egy hónapra az osztály királyává léptetett volna elő bárkit egy ilyen eszköz...


Forrás: Technopolis 1982/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Tudom, én vagyok túlontúl kekeckedő, de ha a franchise-építő módon elnevezett Wizard 1-ben tényleg száznál is több efféle nagyfelbontású (!) kép szerepelt, én a jobb alsót lecseréltem volna egy olyanra, amely nincs tele hibásan meghúzott vonalakkal. Sőt, ha már screenshotokat cserélgetünk, a bal alsót is száműztem volna; bármilyen impresszív is a tükörképes illusztráció, a your és a you’re keverése már 1980-ban is ciki volt.

Forrás: Compute 1980/11-12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Vajon tényleg a színesceruza volt a legjobb művészeti forma a jövő madarainak élethű ábrázolására? És ha igen, mindenképpen ezt a pózt kellett kiválasztani; azt, ahogy a szenzációs megahéja a perspektívát semmibe vevő szárnyaival és lábaival a maga köré tekeredő negyedik dimenzióban hátrafelé lézerlőve végez a denevérekkel?

Ráadásul kockás papíron?!


Forrás: Computer & Video Games #029. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ki tudja, milyen szocioökonómiai okai voltak, de ZX Spectrumon a brit fejlesztők csak nagyon ritkán szakadtak el az abszurdtól. Értemetlen nevek, elvadult illusztrációk, nonszensz koncepciók vártak mindenütt a játékosokra, és ezt ez a duplaoldalas hirdetés tökéletesen átadja.

Forrás: Computer and Video Games #030. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A Cinemaware reklámügyi szakosztálya mindent megtett azért, hogy a Defender of the Crown stratégiai részét és csatáit elrejtsék a hirdetéseken, helyettük pedig a pixelenként rajzolt illusztrációk, és néha bizony alapos odafigyeléssel, igen precíz ingelhelyezéssel felöltöztett modellhölgyek szolgáltatták a vásárlási csalit.

Hiába, kit ne varázsolnának el a szexi szász hölgyek az oly ikonikus műkörmeikkel...?

Forrás: Commodore Magazine 1987/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

„A Street Fighter Alpha leviszi a telekárakat.”

„A Street Fighter Alpha lebombázza a környéket.„”

„A Street Fighter Alpha rád dönti a házad.”

Nem tudom, hogy pontosan mi volt e reklám üzenete, de egy dolog biztos: ha nem tudnám, hogy ez egy minőségi és technikás verekedős játék volt, azt ebből az illusztrációból nem tudtam volna meg...

Forrás: P.S.X. Magazine 1996/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Roppant kíváncsi lennék rá, hogy hány példány fogyott a HuCAL táblázatkezelőből, hiszen az csak és kizárólag a SG-3000, a Sega által gyártott, Japánon kívül csak néhány országban forgalmazott mikroszámítógépre jelent meg. Sőt, ehhez is csak akkor lehetett használni, ha az ember megvette a Super Control Station SF-7000 nevű bővítőt. A cikk alapján az ausztrál sajtó imádta a kártyán megjelent felhasználói programot, de 1988-ban azért ilyesmire talán már ott is akadtak korszerűbb megoldások...


Forrás: Megacomp 1988/12-1989/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.