Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Amikor megjelentek az Advanced Dungeons & Dragons szabályai, a TSR különös figyelmet fordított arra, hogy minél több fiatal játékost tudjanak bevonni a hobbiba. Ennek egyik eszköze az AdventureVision-széria volt, egy olyan táblás játék, ami alaposan lebutított AD&D-szabályokat használt. Hogy ez az egész még vonzóbb legyen a megcélzott 8+ korosztály számára, a dobozban lapult egy videókazetta is,  rajta 30 percnyi élőszereplős, blue screen-hátteres filmmel. Ezek elvileg a társasjátékban teljesítendő küldetést dolgozzák fel, de mivel forgatás után annak jelentős részét átírták, a két terméknek valójában nem sok köze volt egymáshoz.

A sorozatot elindítani hivatott Dragon Strike vélhetően nem aratott átütő sikert, mert a második részt úgy sem adta ki a TSR, hogy azt már nem csak leforgatták, de le is gyártották. A Wildspace az eredeti karaktereket a Forgotten Realms körüli világűrbe repítette, és a SpellJammer világát mutatta volna be.

Egy évvel később a Psionnak már tényleg nagy problémái voltak: akkor már nem Spectrum-szoftvereket fejlesztettek meg a Horace-játékokat próbálták rajzfilmszerűként népszerűsíteni, hanem egy zsebszámítógépet próbáltak piacra dobni. A Psion Organiser 1984 végén került a brit boltokba, és 8K memóriájában akár 120 telefonszámot is képes volt tárolni!

Ennek utódját sikerült eladni néhány angol óriásvállalatnak, és e váratlan profitból a Psion felvásárolta a Dacom Communications céget, és az ő egyik projektjüket befejezve jelent meg a hatalmas sikert arató Psion Series 3. A céget végül 2012-ben kebelezte be a Motorola.


Forrás: Computer & Video Games #026. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Meglehetősen kiábrándító elemzés az 1989-es videojáték-fejlesztői fizetésekről. Nem csoda, hogy pár évvel korábban már nagy, tőkeerős cégek vették át a szektor irányítását...

Forrás: Videogames & Computer Entertainment 1989/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a The Oracle’s Cave finoman szólva sem tolta el a falig azt, amit a ZX Spectrumtól grafikailag el lehet várni, a kalandjáték-RPG műfajkoktél kellemes újítás volt – ráadásul mai szóhasználattal élve roguelike felépítése is óriási újítás volt.

Forrás: Micro Adventurer 1984/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1983-ban a játéktesztek néha igen meglepő formát öltöttek...

Vajon egy Pókember-arcmaszkban medencébe ugrani mennyire hasonlíthat egy waterboarding kínzáshoz? 

Forrás: Blip 1983/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Ki tudná már azt ma megmondani, hogy az Asteroids jogai miként kerültek az Activisionhöz, mindenesetre ez a verzió minden esetleges várakozás ellenére kifejezetten szórakoztató lett – igaz, azzal azért 75 pályája, négy eltérő űrhajója, hétféle aszteroidája és ugyanennyi ellenfele és megannyi powerupja ellenére sem lehetne megvádolni, hogy mély vagy komplex élmény lenne. 


Forrás: Arcade 1999/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A két korábbi, oldalnézetes Blagger-epizódot követően a harmadik rész izometrikus kamerára váltott. Bár továbbra is az illegális eltulajdonítás a feladatunk, a tényállás ezúttal sorozat-rablógyilkossággá súlyosbodik: Blaggernek Steven Speilbum rendező (mekkora poén!) 12 filmhősét kell megölnie, hogy a hullákból kiszedett kulcsdarabokkal megnyíljon a 13. pálya.

Forrás: Zzap! 64 1985/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ezek szerint a Sonynak már hét évvel a Walkman előtt is volt hordozható zenelejátszója; igaz, fülhallgatót a Model 140 Deluxe még nem kezelt.


Forrás: Playboy 1972/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Talán nem is kell külön mondani, hogy az Ocean a gyorsan összedobott, sajnálatosan sokszor igen gagyi filmfeldolgozásaik mellett a játéktermi programok nem egyszer hasonló színvonalú átirataiból élt.

Forrás: Amiga Format 1991/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Nem gondolnám, hogy hivatalos Apple-reklámfotóról van szó; az elkövető tippem szerint valami erotikus chat-szolgáltatást hirdető cég lehetett.

Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.