Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A BloodRayne azon igen ritka játékfranchise-ok közé tartozik, amelyekből több film született, mint amennyi játék. (Oké, csak akkor, ha a remake-eket, HD-újrakiadásokat nem számítjuk.) Az Uwe Boll által rendezett első filmről gondolom sokan hallottak, de ennek később született két, már csak DVD-re érkező folytatása is, valamint egy borzalmasan rossz önparódia Bolltól Blubberella néven.


Forrás: Xbox Nation 2002/tél. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az STD cégnéven sokadjára is meglehetősen nehéz átlendülni... Ezt leszámítva csinosan összerakott hirdetésről van szó, még akkor is, ha a reklámozott termék nyilván nem volt annyira jó, mint ahogy azt ígérték; a kor borzalmas marketingcsúsztatását például itt is megtaláljuk: a slow motion gomb például nem lelassította a játékot, hanem a Start gombot aktiválta viharos tempóban. Ez még azoknál a játékoknál sem nevezhető lassításnak, ahol ez tényleg leállította, majd újraindította a programot, nem is szólva azokról a játékokról, ahol ez mondjuk a térképet avagy valami menüt, karakterlapot, képességlistát nyitott meg.

Forrás: EGM2 1994/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A Macintosh már Amerikában sem volt igazi játékplatform, és a helyzet bizony Japánban sem volt sokkal jobb. 1993 tavaszán például az Aquazone című alig-interaktív akvárium-szimulátor volt a rovat sztárja, amit néhány régi SimMaxis-játék lokalizált kiadása, illetve Masamichi Ito (a 2004-es Berserk anime rendezője) fura interaktív CD-s mesekönyve, a Cellofania követett a lelkendezési listán.

Ami az eladásokat illeti, ott kicsit komolyabb dolgokat találunk: a Journeyman Project van az élen, azt pedig a Microsoft Flight Simulator, az Iron Helix, az angolul Sid Meier’s Civilization Master Players’ Edition címmel (és egy egérpaddal) megjelent Civ-verzió, majd a tökéletes angolsággal Zuichoh Funcy névre keresztelt mahjong-játék követte. Ebben ellenfeleink fiatal, ledér anime-lányok voltak, és sajnálatosan ez meg is magyarázza az előkelő helyezést...

Forrás: Super Soft Hot Information 1993/04. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nem ez az első reklám, ami nem a hirdetett játékot akarja bemutatni, hanem úgy veszi, hogy azt már mindenki ismeri, így aztán elég a megjelenési dátumot sulykolni. (Speciel a The Tone Rebellion végül nem a Broderbundnál, és csak novemberben jelent meg, de hát erre valószínűleg senki nem számított, amikor megírták a szöveget.)

Amúgy egy igen fura, akár a szürreális jelzővel is illethető RTS-ről van szó, ami ugyan semmilyen értelemben nem volt tökéletes, de legalább más akart lenni, mint a tankrohamos műfajtársak 99%-a.


Forrás: PC Games 1997/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Photoshop előtt bizony tollal kellett odarajzolni azokat az infravörös fénypászmákat a képre.

Forrás: Playboy 1977/04. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

1976, amikor egy IT-cég hirdetése még a teljes Wikipédia-oldaluk beillesztéséből állt. És komolyan egyszerre gyártottak távírót és modemet?

Forrás: InterPress Magazin 1976/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Megvallom, most találkoztam először a Chronicles of the Sworddel – és a reklám alapján mi másra is tippelhettem volna, minthogy ez egy legfeljebb C-kategóriás akciójáték? Pedig nem, nagyon nem: a Psygnosis egyik legkevésbé ismert játéka egy klasszikus point ’n’ click kalandjáték, éppencsak poligongrafikával, ahogy az ahhoz a modern konzolkorszakhoz illett. Ki tudja, miért, a fejlesztők Arthur király udvarát borzasztó módon kigyúrt alakokkal álmodták meg, ráadásul pocsék akciórészekkel; igaz, legalább ezeket át lehetett adni a gépnek, hogy játssza le a viadalokat saját maga ellen.


Forrás: PS Extreme 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Cáfoljuk is meg rögtön a tévképzetet, miszerint Japánban csak és kizárólag minőségi stílusérzékkel és kézügyességgel megáldott grafikusok dolgoznak: a The Match Golf borítóképe a jól láthatóan utólag odabiggyesztett orral és a komoly perspektíva-betegségről árulkodó háttérrel egyértelműen jelzi, hogy néha ott is kutyaütők kezébe került a szakma.

Forrás: Dengeki PlayStation #064. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A magyar játékújságokon felnőttek számára a nyugati lapok nem egyszer kultúrsokkot hoztak: azon túl, hogy ezek nem fotózott tévével, hanem professzionálisan lopott screenshotokkal dolgoztak, a szöveg mennyisége eltörpül a hazai magazinok tartalma mellett. Ennek egyik oka az volt, hogy az első cikkek idehaza még a kézikönyvet is helyettesítették, de ezen a véletlenszerűen választott cikken is látszik, hogy az angol (és amerikai) lapok mennyire eltérően is építették fel a teszteket. 

Forrás: Amiga Action 1990/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A mikroszámítógép-korszak első felében nem csak a hardver és a szoftver volt fontos, de a papíralapú támogatottság is. Olyan gép, olyan platform nem válhatott sikeressé, amelyhez nem jelentek meg programozási szakkönyvek (a legelsők általában rögtön a masinához mellékelve!), majd később „civilek” számára is jól hasznosítható tananyagok. Idehaza is számtalan kötet jelent meg, általában vagy a Műszaki Kiadó, vagy a Novotrade jóvoltából; egy generáció nőtt fel ezeken, még akkor is, ha a fordítók keverték is az orc és orca szavakat – és extra bónuszként a delfin és a kardszárnyú delfin fogalmát is...


Forrás: Commodore User 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.