Akárhányszor futok bele az Arctic Baron (avagy talán ismertebb, európai címén: a Transarctica) e csodálatos festményébe, mindig elhatározom, hogy ezt muszáj lesz kipróbálni. Aztán meglátom a Silmarils-logót, és elmegy az egésztől a kedvem; ráadásul ma már azt is tudom, hogy az artworknek eredetileg semmi köze nem volt a játékhoz: azt 1985-ben festette egy Rodney Matthews nevű grafikus, kifejezetten azért, hogy poszter-formában árulja.
A könyvlicenszen alapuló program amúgy egy új jégkorszak posztapokaliptikus körülményei között játszódik, és ha jól vettem ki a korabeli kritikákból, egyfajta vonatos Elite-ként szeretne működni, éppcsak a kivitelezés szenved a Silmarils szokásos gyermekbetegségeitől – az irányítás nehézkes, a harc primitív, az állomások kereslet-kínálat rendszere pedig mindenféle dinamizmust nélkülöz.
Forrás: Computer Gaming World #115. Állandó link a bejegyzéshez.