Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A Mortal Kombat Trilogy legnagyobb (és az Ultimate Mortal Kombat III után talán az egyetlen) érdekes megoldása az volt, hogy egyetlen játékban gyűjtötte össze a sorozat összes addigi karakterét, beleértve a bossokat, alternatív formákat és titkos harcosokat is. Legalábbis a CD-s platformokon – egy évvel a PS1-kiadást követően ugyanis a Saturn és a Windows is megkapta ezt a kiadást. 

A Nintendo 64-logó viszont kicsit megtévesztő: onnan a szokásos cartridge-okozta helyszűke miatt hiányzott Goro és Kintaro, valamint egy sor alternatív verzió (például az MK1-es Raiden, az MK2-es Kung Lao, vagy az MK3-as Sub-Zero) is, nem is beszélve a második rész zenéiről és néhány pályáról.

Forrás: Ultra Game Players 1996/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Azon túl, hogy a logót nyilvánvalóan az Iron Maiden betűtípusa ihlette, a The Sacred Armour of Antiriad címe* egy külön utazás a világ körül. 

A spanyol verzió a La Armadura Sagrada de Antiriad fordítást kapta, a francia verzió a hirdetésen olvasható, a német kiadás pedig a költői Die Heilige Rüstung des Antiriad megnevezéssel büszkélkedhetett. Amerikában persze az efféle hülyéskedés nem volt lehetséges, ezért az ottani kiadó, az Epyx Rad-Warrior címmel küldte a boltokba a játékot. Legalábbis PC-n: más platformokon valamiért Radwarrior lett a megnevezés.

*a játék egy posztapokaliptikus világban játszódik, ahol sugárzás-ellenes páncélok nélkül halál az ember jussa. Az Anti-Rad páncél ezért sok látványterven jelent meg, Dan Malone grafikus egyik próbálkozására pedig az Anti-Rad nevet úgy írták fel, hogy az eszköz egyik repedése egy váratlan „i“ betűt is odavésett a címbe.


Forrás: Amstar 1986/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Marc Benioff (igen, a Salesforce-alapító), és barátja, Joel Harris együtt írták a Gwendolyn: Pursuit of a Princess sztoriját. Hogy érdemes-e valamit beleolvasni abba, hogy a játékbeli Joel egy sorozat-erőszakoló nőrabló, a derék megmentőt pedig Maracus néven ismerni, azt nem tudom, mindenesetre a Gwendolyn egy egyszerű szöveges kalandjáték volt, meglehetősen egyszerű illusztrációkkal ellátva. 

Forrás: Antic 1983/07. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Az állat-, és azon belül is a cetvédelem fontos dolog. Tudta ezt már 1978-ban is egy csomó ember, és a harchoz teljesen egyedi megoldást választottak: egy sor magazinban az olvasóközönségre szabott hirdetések útján próbáltak pénzt gyűjteni. A BYTE-ban elhelyezett reklám ennek megfelelően nagy nehezen számítógép-párhuzamot erőltetett a szövegbe. Sajnos sosem fog kiderülni, hogy mi történt volna, ha van pénzük egy Playboy-reklámra...


Forrás: BYTE 1978/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Nem értek hozzá, így nem tudom megítélni, hogy a kazetták egy minimumszint után valóban eltérő hangminőséget produkáltak, avagy ez csupán bullshit-verseny volt a gyártók között. (Esetleg tényleg volt eltérés, de azt hétköznapi lejátszókon nem lehetett érzékelni?) 

Forrás: Playboy 1974/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy végül soha meg nem jelent játékot bemutató reklám nem olyan ritka dolog a ‘90-es évek magazinjaiban – na de két ilyen játék egyszerre azért nagy dolog. Márpedig a Twilight: 2001 és a MegaTraveller 3 végül sosem készültek el, hiába promózták őket (és főleg utóbbit) interjúk és CES-prezentációk során.


Forrás: Dragon Magazine #184. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Biztos, hogy az ország legkövérebb embere a legjobb párhuzam a modern szoftveráruházunk népszerűsítéséhez?

Forrás: Internet Kalauz 1996/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A görög olvasók 1989 legvégén ezt a toplistát állították össze levelezőlapon beküldött szavazataikkal. Mindenki négy kedvenc játékát nevezhette meg, és egyszerűen az említések száma határozta meg a sorrendet. 


Forrás: User 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Több mint egy évvel a Mega CD megjelenése előtt még nem sok részletet lehetett tudni a kiegészítőről, így aztán, ha valaki írni akart a futurisztikus eszközről, annak bizony fantáziaképekkel kellett illusztrálnia cikkét. Egy japán magazin (elsősorban a már megjelent PC Engine CD alapján) valahogy így képzelte el a hardvert – aminek végleges (vagy hát első megjelent) formája ilyen volt.

Forrás: BEEP! Mega Drive 1990/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ahhoz képest, hogy a Master System (lényegében a Sega Mark III konzol nemzetközi kiadása) a Sega második legjobban fogyó hardvere volt, manapság nem sok szó esik róla.

A siker egyik oka talán az volt, hogy Európában mindenhol helyi marketinggel tolták meg a platformot, ami így mindenütt az adott piachoz illő játékokat kínált. Ennek megfelelően Európában, és így Franciaországban is a focijátékok, repülőgép-szimulátorok és versenyjátékok kapták a főszerepet a reklámokon.


Forrás: Arcades Hebdo 1987/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.