Napi retró

Nem sok olyan Konami-fejlesztésű (és persze kiadású) NES-játék akadt, ami nem jelent meg Japánban, de a Konami Hyper Soccer ilyen volt – azt csak Európa és Ausztrália kapta meg. Felmerülhet a kérdés persze, hogy ebben az esetben miért Soccer, és miért nem Football néven futott, de hát ez megint egy olyen rejtély, amire sajnos sosem lesz magyarázat.

A játékban szerepelt a magyar válogatott is, de sajnos a program nem használt játékosneveket, így nem derült ki, hogy a japán fejlesztők milyen őrült neveket hallucináltak volna a csatasorba.

Amikor az Atari 1984-ben egy ravasznak szánt üzleti manőverrel két teljesen külön dolgozó, egymást néha minden riválisnál jobban utáló céggé vált, a játékok szétosztását illetően óriási kavarás alakult ki. Elvileg persze egyszerű volt a helyzet: az Atari Games a játékteremben dolgozott, az Atari Corporation pedig számítógépen és konzolon. 

Ezért aztán, amikor az előbbi cég az óriási haszonnal kecsegtető NES-en is szerencsét akart próbálni, cselhez kellett folyamodniuk: Tengen néven új céget alapítottak, és az adta ki a játéktermi Atari játékokat a Nintendo konzoljára. Emiatt persze a másik Atarival is sikerült összeveszniük, és a Nintendóval is, miután ők is feltörték a NES-kazetták védelmi rendszerét, és saját gyártású játékokkal lepték el a piacot.

Igen, a Monty Plays Monopoly tényleg arra szolgált, amit az akár szottyosnak is nevezhető illusztráció sejtet: nem lehetett csak vele Monopoly társast játszani, hanem a valódi tábla mellett használva ellenfélként használhatták az egyke gyermekek. A program nem számolja, hogy kinek mennyi pénze van, és a tábla helyett Monty kevéssé szimpatikus ábrázatát mutatja csak.

A hirdetés ugyan közli, hogy a Monopoly a Parker Bros bejegyzett védjegye, azt azonban nem, hogy a fejlesztő Ritam ezzel mit sem törődött: a szoftvert a licensztulajdonos tudta nélkül, sőt, a kifejezett kérésük ellenére árusították. Bár a Parker Bros. perrel fenyegetőzött, ezt sosem indították el, mégpedig azért nem, mert 1979 és 1984 között a Monopoly nevet túl hétköznapinak, és így levédhetetlennek nevezte egy per kapcsán egy bíróság, és azt csak a Parker kenőpénzei lobbizása után az amerikai kongresszus állította vissza.

Bár a Battle Chess a maga idejében egyesek által látványosnak mondott animációi miatt tényleg kiugróan sikeres lett, ez nem a sakknak szólt. Az Interplay ezt félreértette, és pár éven keresztül csak úgy szórták a táblás játékok hasonló feldolgozásait. A xiangqi játékot feldolgozó Battle Chess II nyugaton senkit nem érdekelt (keleten pedig nem jelent meg), a Checkmate pedig körülbelül az ötszázadik játék volt, ami bebizonyította, hogy az átlag játékost nem igazán érdekli, hogy melyik sakkbajnok teljesítményéhez mérhető egy program tudása, hiszen a tömegeket már egy nagyságrendekkel kevesebbet tudó szoftver is képes megalázni tízből tíz alkalommal.

Az eredeti Battle Chess egyébként ma is elérhető Steamen, sőt, a 2015-ben kudarcot vallott Kickstarter-verzió is megvásárolható. Mindenkit azonnal el is riasztok ezektől: bődületesen, bizarrul, érthetetlenül drágák – előbbi 20, utóbbi 28 euró!