Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Dino Dini Kick Offja nem is lehetett volna nagyobb siker: több mint egy évig volt a brit eladási Top 20-ban, az volt 1989 legjobban fogyó játéka az országban, és a rangos Golden Joystick fődíját is könnyedén elhódította. 

A második rész, legyen bármilyen kevéssé látványos is a reklámja, még tovább ment: a fentiek megismétlésén túl egy helyett öt kiegészítő (oppardon, data disc) jelent meg hozzá. Érdekes módon a hirdetés nem említi meg az egyik legérdekesebb extrát, a labdára, a játékmenetre is kiható pályatípusokat. Ott van viszont az After Touch, amely a labda ellövését követően még 15 frame erejéig olvassa a joystick-inputot, tehát jóval pontosabban lehetett helyezni minden lövést – ez viszont nem a második rész újítása volt, hanem az első rész adatlemezével debütált.

Forrás: Amiga Format 1990/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A WipEout sokakat megihletett, és ezek közé tartozott a Funcom oslói stúdiója is. E csapat első játéka az Impact Racing volt, egy ma már totálisan elfeledett versenyjáték, amelyben lézert lövő és aknákat hátrahagyó, de amúgy hétköznapi autókkal kellett versenyezni és harcolni. Mivel a játékban csak öt autó szerepelt, ez hamar unalomba fordult, még akkor is, ha amúgy voltak a műfajban ennél sokkal ótvarabb próbálkozások is.


Forrás: Ultra Game Players 1996/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az 1962-es hatlemezes Dansette Conquest lemezjátszó (a Beatles kedvenc márkája) premierje és e hirdetés megjelenése között 22 év telt el, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy 2006-ban a ZX Spectrum és a mikronetes „internetezés” már nem számított ultramodernnek...

Forrás: Your 64 1984/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Alternate Reality-sorozat a gigászi álmok és a kegyetlen valóság találkozásának tökéletes iskolapéldája. Philip Price a hadseregtől való leszerelése után magányos, monomániás kódolásba kezdett a totális szegénység közepette (viskójában még folyóvíz sem volt), és RPG-jét kőkemény életszimulációnak álmodta meg. A sorozatot rögtön hatrészesnek tervezte: a City modul volt az első, amiben történet, NPC-k, rögzített csaták vagy dungeonök nélkül lehetett mászkálni és tápolni. A később megjelenő Arena gladiátorarénát hozott volna ide, a Palace udvari intrikát (felvásárolható és átépíthető várossal), a Wilderness pedig nem csupán a külvilágot vezette volna be, de a tényleges történet is itt, a negyedik részben indult volna el. A Revelation epizódban eljuthattunk volna a fantasy bolygó felett lebegő űrhajóra (nem spoiler, ezzel kezdődik a City), a záró Destiny pedig egy hatalmas háborúval zárta le volna az egész Alternate Reality-mesét.

1985-öt írtunk, tehát ebből alig néhány százaléknyi jöhetett létre: a Datasoft kiadó úgy döntött, hogy befejezés előtt kiadja a City modult, de a csatornarendszer nélkül. Mivel egy kisbetűs szerződési megjegyzésre hivatkozva (a tervezett portolási költségeket levonhatták a programozónak utalt részesedésből – és direkt nyolc platformra írták át a játékot) Price ez után semmi pénzt nem kapott, dühösen lelépett, majd a kiadó programozói a félkész csatornarendszert Dungeon néven kiadták. Egy kis baki kapcsán csak az Atari-verzió kezelte a Cityben elmentett karaktereket, de aggódni nem kell: az importált karakterek sokkal gyengébbek voltak, mint a kezdő Dungeon-karakterek...

Forrás: Zzap! 64 1986/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az 1999-es E3 tiszteletére, vagyis a gép megjelenése előtt közel egy évvel, a Sega támogatásával (majdan) felálló hivatalos amerikai Dreamcast-magazin összehozott egy mintaszámot. Ebben persze sok kézzelfogható információ nem volt, ezért aztán ilyesféle image-oldalakkal töltötték ki az eseteleges üres oldalakat az újságban.


Forrás: Official Sega Dreamcast Magazine (US) 1999/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Egy ránézésre 40 kilós plasztikmonstrum keret a parányi ZX81-hez, kétméteres kábel ugyanahhoz, hogy „bárhonnan” használd, vagy egy sor BASIC-program könyvformában. 

Forrás: Your Computer 1982/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Minijátékok, animációk, klipek a sorozatból, képernyőkímélők... a multimédiás kiadvány címe nem hazudik...


Forrás: PC Entertainment 1996/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Naná, hogy a hatvanas években a nukleáris menedék is üzleti lehetőség volt! Az 1961-es, Los Angeles-i reklámfotó amúgy tökéletes korrajz: a babajellegű természetességgel pózoló feleségek némán mutogatják a testüket, miközben az öltönyös férjek komolyan beszélgetik meg a világ komoly dolgait a háttérben.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A „szenzoros botkormány” vajon a joystick magyar neve akart volna lenni? 

És ha az „index szekvenciális fájlkezelőt” sikerült ilyen szépen lefordítani, hát a „directory editor” miért maradt ilyen árván angolul?

Forrás: Mikro Magazin 1985/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Nem sok olyan Konami-fejlesztésű (és persze kiadású) NES-játék akadt, ami nem jelent meg Japánban, de a Konami Hyper Soccer ilyen volt – azt csak Európa és Ausztrália kapta meg. Felmerülhet a kérdés persze, hogy ebben az esetben miért Soccer, és miért nem Football néven futott, de hát ez megint egy olyen rejtély, amire sajnos sosem lesz magyarázat.

A játékban szerepelt a magyar válogatott is, de sajnos a program nem használt játékosneveket, így nem derült ki, hogy a japán fejlesztők milyen őrült neveket hallucináltak volna a csatasorba.


Forrás: Super Power 1992/07-08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.