Napi retró

A már összeszerelve is kapható IMSAI 8080 az első klónszámítógép volt – hardvere teljesen megegyezett az Altair 8080-éval. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne újítottak volna: a cégvezetők megvették a CP/M 1.3 operációs rendszert a masinához, és lényegében ennek köszönhetően az lett az amerikai 8-bites mikroszámítógépek dominás kezelőfelülete.

A cég egyébként nem létezett sokáig* mert az 1977-es nagy trió (TRS-80, Commodore PET, Apple II) mellett egy kijelző és rendes billentyűzet nélküli gépnek nem volt esélye.

*A csődöt követően két alkalmazott megvette a cég nevét, és tovább gyártották-szervízelték a gépeket, egészen 2004-ig.

Az alliteráció mindig is a marketing egyik fontos fegyvere volt, de azért nem így... A játék valódi címe (Gerry the Germ Goes Body Poppin’) pedig valahogy még szörnyűbb. A koncepció persze nagyszerű, és még ma is kevés játék próbálja modellezni egy test megfertőzését, de 1986-ban még nem álltak rendelkezésre azok a technikai és játékdesign-lehetőségek, amelyekkel ebből egy tényleg szórakoztató játékot lehetett volna kihozni.

A nyolcvanas évek legelején, a Commodore 64 és a ZX Spectrum előtt a számítógépek tényleg csak az igazi kockák játszóterének számítottak, így aztán a nekik szóló hirdetések modelljeit is közülük toborozták.

A reklám utolsó előtti bekezdése érdekes: a Texas Instruments itt magának követeli a mikroprocesszor, az integrált áramkörök, illetve a mikroszámítógépek feltalálásának címét. Ami az elsőt illeti, itt némi hozzájárulása volt ugyan a cég mérnökeinek az ügyhöz, de a tényleges, tömeggyártható, mai értelemben vett mikroprocesszort az Intelnél készítették. Az integrált áramkörök tekintetében a Texas Instrumentsnek már sokkal fontosabb szerep és tényleges elsőség jutott, még akkor is, ha a Fairchild egy évvel későbbi megoldása lett az, amit átvett a világ. 

A mikroszámítógépek tekintetében nem tudom, hogy mit is akartak mondani: a TI-99/4, a cég első otthoni számítógépe 1979-ben jelent meg, két évvel az első igazi trió (Apple II és TRS-80 és Commodore PET), és még többel a korai mikroszámítógépek egész hada után.

Az SNK rengeteg dolog kínál a játékosoknak, de a helyesírás nincs ezek között: a „siege“ szót nem sikerült leírni.

Talán ennél is zavaróbb, hogy az Ikari Warriors II konzolos verziója milyen botrányosan ótvar és bugos volt. Bár ki tudja, ez talán átjön azon, hogy a borítón mindössze két dolgot tudtak kiemelni: a digitális szövegeket, illetve azt, hogy az átvezető jelenetek szövegeit valós Morze-kód csipogása festi alá, csaknem biztosan halláskárosodást okozva.