Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az Atari által a Centipede marketinghadjárataként szervezett játékbajnokság az egyik első igazán nagy esport-rendezvény volt Amerikában, és mint ilyen, sok történelmi áttekintésben feltűnik. Az már kevésbé ismert (én például csak e cikkből tudtam meg), hogy milyen gondokkal küzdött az esemény, köszönhetően a témában teljesen járatlan szervezőknek. Az, hogy a versenyre nem állították szabad játékra a gyakorló automatákat sem, szimpla kapzsiság, az extra pofont pedig az jelentette, hogy a cég által kiállított csekkeket nem lehetett beváltani. 

Forrás: Electronic Games 1982/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A NES-es Solstice folytatásaként megjelent Equinox tényleg nem volt egy kifejezetten könnyű játék, de attól azért messze volt, hogy egy egész életen keresztül elkísérje az embert. Az persze simán előfordulhat, hogy valaki feladja az izometrikus nézet vagy a hibátlanul teljesítendő bossok által jelentett gondok miatt, de ha hajlandók vagyunk magunk térképezni (vagy nem derogál mások jegyzeteit megnézni a neten), a játék leküzdhető.

Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Slayers legelső videojátékos feldolgozása ez a PC98-as dungeon-túró RPG volt. Gyönyörűen illusztrált, de lényegében menüként működő város, alatta egy mély dungeon tele szörnyekkel és navigációs kihívásokkal – az elvárt dolgok közül csak a fejlődés hiányzik, hiszen itt a karakterek már eleve táposan kezdenek, és kizárólag a felszerelésük javítása jelenti az előrelépést számukra. Ez az alcím nélküli játék (nem azonos az ugyancsak 1994-ben, ugyanezzel a címmel kiadott SNES-feldolgozással) csak Japánban jelent meg, de 2024-ben végre ez is megkapta rajongói fordítását.


Forrás: Comptiq ##111. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Mit ne mondjak, a nyolcvanas évek beköszönte igen jót tett a számítógépek világának. Nem csak az árról és a specifikációkról beszélek (bár kétségtelen, hogy ezekben is gigászi előrelépés látható), de az ipari designról és az általános felhasználói élményről is.

Forrás: BYTE 1978/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Rendben, szegény Mischief Makers nem volt valami jó játék, és persze büdzsé sem sok jutott rá, de ennél kevésbé vásárlásra ösztönző reklámot nehéz lenne elképzelni. 


Forrás: N64 Pro 1998/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Vidiot magazin első száma különösebb rendszer nélkül veszi sorra a (tágan értelmezett) korszak legsikeresebb játéktermi alkotásait, kínosan ügyelve arra, hogy csak amerikai, és így hirdetni képes cégek termékeiről legyen szó. (Ahogy az a fotón is látszik, a Pac-Man ekkortájt bizony Midway-játéknak számított, hisz internet híján szinte senki nem tudta, hogy az eredetileg Japánban készült.)

Forrás: Vidiot 1982/09-10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Amikor az olvasottság csökkenni kezdett, a magazinok világszerte megannyi extra ötlettel próbálták visszafordítani a folyamatot. A Mean Machines lapcsalád segás tagja például azt kínálta fel az olvasóknak, hogy egy speciális levelezési rovatban a fényképüket beküldőket ország-világ előtt brutálisan megsértik. Nemsokára kiderül, hogy ez a vállalás hová vezetett a valóságban...

Forrás: Mean Machines Sega 1993/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár az Amigára sokan úgy gondolnak, úgy gondolunk, hogy az egy fix hardver volt, valójában egy közel PC-s szinten bővíthető gépről van szó. Igaz, ez pokoli drága dolog volt, főleg, ha ezeket a tényleg csúcskiegészítőket szerette volna az ember otthon tudni (100 MB hely egy vinyón?!), de a lehetőség nyitva állt a vásárlók előtt.


Forrás: Amiga World 1989/08. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


1992 legjobban fogyó Amiga-játéka volt az eredeti Zool, állítja ez a hirdetés, és ez akár igaz is lehet. Bár összesített, elfogadható forrásokat használó amigás eladási lista nem létezik, a Zool az akkori céges dicsekvés szerint az igazán sokat nem változott második rész megjelenéséig 90 ezer példányban fogyott a platformon. 

Bár ez szép eredmény, ez is azt mutatja, hogy ez a szinte csak Európában létező szektor mennyire kevés pénzt forgatott meg az Amiga aranykorában is: 1992 két legjobban fogyó konzolos játéka, a Street Fighter II és a Sonic the Hedgehog 2 is ötmillió feletti eladásokkal büszkélkedhetett. 

Forrás: Amiga Power 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Valaki, aki ért az ilyesmihez: ugye az a fejlesztés sosem jelent meg, amitől hirtelen egy nagylemezen 1.6 MB tárhely keletkezett? Oké, itt sem ígérték meg, csak jelezték, hogy ha lesz ilyen, e meghajtó már készen áll majd annak kiszolgálására, de azért ez még így is elég furcsa reklámvektor...

Forrás: Acorn User 1983/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.