Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Fighting Force 2 (írtak bármit is az idézett lapok) annyira középszerű és unalmas játék lett, amennyire 1999-ben egy beat ‘em up lehetet. Már az kinyírta a játék bármiféle esélyét a sikerre, hogy nincs benne kooperatív mód, de a pocsék körítés, az idegesítő kamerakezelés és a gyászos pályatervezés még azt is eltántorították a játéktól, aki esetleg magányosan is belevágott volna a kalandba. 

Nem véletlen, hogy a harmadik rész megint kooperatív móddal készült, de azt meg a Core Design teljes csődje döntötte be a fejlesztés közepén, így végül sosem jelent meg.



Forrás: DC-UK 1999/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1982 végén a brit piac teljesen más volt, mint egy évvel korábban. A mikroszámítógépek helyett még a jobbára amerikai konzolok uralták a játékvilágot, és az Atari 2600 itt is piacvezető tudott lenni. A tiritarka platformok között olyan gépekkel is foglalkoztak az újságok, mint például az Interton VC400 vagy a Hanimex HMG 2650.

Forrás: Computer and Video Games #015. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A The Last Ninja 2 megjelenése és anyagi sikere után a kiadó kártyán is ki akarta azt adni, és hogy néhány hiszékeny alakot a másodszori vásárlásra is rávegyenek, ez a verzió néhány jelentéktelen dologban átalakult – például új intrót és menügrafikát kapott, és pár ellenséget is néhány pixellel arrébb tették. A munkálatok közepette derült ki, hogy az eredeti zenéket író Matt Grey felmondott, ezért az intróhoz egy új szakemberre volt szükség – viszont ironikus módon pont az intró mérete miatt egy második hangvezérlő szoftver már nem fért el a játékban, ezért kénytelen-kelletlen a teljes zenei anyagot újra kellett venni. Ezt végül szintén e verzió nagy újításai között reklámozták, de szerintem kevesen mondanák azt, hogy egyértelműen az új dalok a jobbak.

Nehezen lehet elképzelni, hogy a System 3 miként tudta volna még zavarosabban elnevezni sikersorozatának különféle verzióit. A második rész továbbra is 8-bites gépekre készült verziója Ninja Remix címmel jelent meg, és ugyanezt a nevet kapta az első rész Amigára és Atari ST-re készült portja is. 

Forrás: Commodore Format 1990/12. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Bár az F-15 Strike Eagle marketingje még a cégalapító Bill Stealey karakterére épült, a program sikere nyomán Sid Meier (egy talán nem teljesen előnyös képpel) is megjelent a hirdetésekben. És innentől kezdve nem is volt megállás, a Pirates!, majd a Civilization fogalommá, kis túlzással önálló műfajjá emelték a designer nevét.

Meier, Stealey és a MicroProse történetének első felét itt tudod részletesebben is megismerni.


Forrás: Computer Gaming World #025. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár ezt akkoriban nem hangoztatta a Capcom, a második Resident Evil fejlesztését félúton újra kellett indítani, mert Shinji Mikami első verziója szépen lezárta volna az egész sztorit, nem hagyva lehetőséget folytatások ezrei számára. Yoshiki Okamoto producer közbelépett, a játék fejlesztése tartalmi szempontból szinte a nulláról indult újra, ami azt is jelentette, hogy az egyik főhőst, Elza Walkert lecserélték: a helyére érkezett Claire Redfield, hogy az első résszel való kapcsolat még szorosabb legyen.

Ez, a Capcom hivatalos magazinjában megjelent 1997-es bemutató a karakter egyik első szereplése volt. Az írások a karakter útjának egyes állomásait mesélik el a lehető legáltalánosabb, legkevésbé spoileres módon.

Forrás: CAP! 1997/nyár. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mi sem lehet egyszerűbb egy számítógép használatánál! Csak cígöld be a nappaliból a tévét a konyhába (persze képcsöves, szóval legalább könnyű!), foglald el az egész ebédlőasztalt, és kösd rá a családi magnót. A használata pofonegyszerű, bárki, bármilyen tech-ismeretek nélkül azonnal belevághat a programozásba.

Gúnyolódni persze könnyű; az Apple II a maga korában, fél évtizeddel a Commodore 64 és a ZX Spectrum előtt tényleg a könnyű használhatóság és felhasználóbarátság csúcsa volt. Nem véletlen, hogy 1993-ig gyártották...


Forrás: BYTE 1977/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Amikor megjelenik egy új, komoly technológiai előrelépést jelentő platform, a világ legkreatívabb fejlesztői próbálják kitalálni, hogy mit is lehetne azzal kezdeni, hogy miként lehetne azt a játékélmény új szintre emelésére felhasználni. Sajnos a Mega CD esetében ez a diadal senkinek sem sikerült, még a máskülönben igen tehetséges Wolf Teamnek sem.

A Seireishin Seiki Fhey Area egy szimpla, a középszerűséget sem elérő tipikus 16-bites japán RPG volt, amit egy animált intró, egy animált outro, illetve Motoi Sakuraba CD-minőségi zenéi próbáltatk átrángatni a kompaktlemez modern korszakába. Az Earnest Evans egy fokkal érdekesebb játék, de igazán jó ez sem volt, ráadásul a Mega Drive és a Mega CD verziók között csak néhány átvezető videó, illetve jobb minőségű zenék jelentették az előrelépést.

Forrás: BEEP! Mega Drive 1991/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Talán furcsállja az ember, talán magától értetődő, de az Atari 1985 előtti időszakának legsikeresebb számítógépes szoftvere az AtariWriter volt, ez a finoman szólva sem cizelláltan elegáns, de annál hatékonyabb és gyorsabb szövegszerkesztő. Csak az első angol verzióból 800 ezer példány fogyott, és hát az 1983-es eredeti után egészen 1989-ig készültek új, egyre többet tudó változatok.

Forrás: Atari Connection 1983/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A nyolcvanas években nem kellett megerőltetnie magát a játékok történetíróinak: ha a játék arról szólt, hogy valaki egy toronyház oldalán keselyűk támadása közepette mászik felfelé, hát akkor készen is vagyunk a narratívával, a játékmenet ezt a munkát is elvégezte.


Forrás: Atari Age 1983/03-04. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A Mortal Kombat Trilogy legnagyobb (és az Ultimate Mortal Kombat III után talán az egyetlen) érdekes megoldása az volt, hogy egyetlen játékban gyűjtötte össze a sorozat összes addigi karakterét, beleértve a bossokat, alternatív formákat és titkos harcosokat is. Legalábbis a CD-s platformokon – egy évvel a PS1-kiadást követően ugyanis a Saturn és a Windows is megkapta ezt a kiadást. 

A Nintendo 64-logó viszont kicsit megtévesztő: onnan a szokásos cartridge-okozta helyszűke miatt hiányzott Goro és Kintaro, valamint egy sor alternatív verzió (például az MK1-es Raiden, az MK2-es Kung Lao, vagy az MK3-as Sub-Zero) is, nem is beszélve a második rész zenéiről és néhány pályáról.

Forrás: Ultra Game Players 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.