Yashichi

Az 1984-es Vulgus mai szemmel nézve nem nyújt sokat: jóindulattal is csak egy közepes shoot ’em up, szegényes játékmenettel, épphogy elfogadható grafikával, viszont – talán a pocsék hangeffekteket ellensúlyozandó – kellemes zenével. Noha a Capcom megannyi játékgyűjteményén helyet kapott már, mégsem lett olyan ismert vagy közkedvelt, mint megannyi kortársa, olyannyira, hogy igazi folytatása sem született. Azonban a játék két tekintetben is említésre érdemes: egyfelől rögtön azért, mert ez volt a korábban játéktermi masinák fizikai legyártásával foglalkozó Capsule Computers első saját játéka, és így tényleg helye van a játéktörténelem nagykönyvében.

Biztos sokan ismerik a sztorit, ahogy az Iremtől érkezett Kenzo Tsujimoto lerövidítette a cég nevét, és belefogott a saját játéktermi játékok készítésébe – a közepes fogadtatású Vulgust követően aztán máig tartó nagy sikerrel. (Az már talán kevésbé ismert, hogy a névrövidítés másik kombinációja is létezett: a Suleputer nagyon sokáig a Capcom zenei kiadásainak, hivatalos pólóinak és egyéb merchandise-ainak volt a kereskedője.) Tsujimoto úr amúgy a mai napig a Capcom igazgatója, és alighanem ez így is marad, amíg a temperamentumosnak leírt, 1940-es születésű cégvezér ezt csak szeretné, hisz kisebb bukások ide vagy oda, a Capcom jelenleg is igen jó anyagi helyzetben van.

A Vulgus azonban egy másik dolog miatt is megmaradt egyes játékosok emlékezetében: itt jelent meg először ugyanis a Yashichi, ami igen sokáig a Capcom afféle ikonja, ismertetőjegye volt – néha ellenségként jelent meg, máshol felvehető tárgyként, vagy akár falra festett graffitiként. A Yashichi egy narancssárga labdára tett forgóra hasonlít leginkább, semmiféle antropomorfizáló kiegészítővel nincs felruházva, mégis ikonikussá tudott válni.

A Vulgusban a Yashichi egy volt a szimpla ellenfelek közül, egy kis lövöldözni nem képes, de kamikaze mentalitásával mégis igen veszélyes idegen gépezet. Már a játék első szakaszában feltűnt (a Vulgus nem használt különálló szinteket), és a játék végéig ritmikusan nehezítette életünket. Semmi különleges nem volt benne azon túl, hogy ez volt az egyik legszínesebb ellenfél az amúgy eléggé eklektikus játékban (egyszerű geometriai formáktól a rovarszerű lényeken át a retrofuturisztikus vadászgépekig minden volt benne). Sajnos a korszakra jellemző japán mentalitásnak köszönhetően a Vulgus készítőinek kilétét a mai napig homály fedi, így azt sem tudjuk, hogy kinek az ötlete volt épp ezt a sprite-ot kiválasztani és népszerűsíteni – mindenesetre tény, hogy ezt követően a Yashichi terjedni kezdett.

Második jelenése a pompázatos nevű Exed Exesben volt (ez egy ideig Amerikában Savage Bees néven volt elérhető, ez közel sem ilyen humoros), itt még mindig ellenfélként, sőt, még mindig kamikazeként szerepelt; és a későbbi NES-port volt a Yashichi első konzolos jelenése.

Innentől kezdve azonban a Yashichi-mánia szinte felrobbant – legalábbis a Capcomnál, mert valahogy a kis easter egg sosem lett olyan közismert, olyan népszerű, mint mondjuk a Konami-kód; Japánon kívül legalábbis biztosan nem.

A King of Dragonsban és a Gun.Smoke-ban extra életet ad, a Commandoban és a Ghosts ’n Goblinsban bónuszpontokat biztosít, a Final Fight 3-ban és a Yo! Noidban sérthetetlenséggel jutalmaz. A Street Fighter-sorozatban néha a menükben tűnik fel, az SNK vs. Capcom: Card Fighters Clash 2-ben egy karaktert hívnak így, a Capcom Fighting Evolutionben pedig az egyik harcos, Hydron (Japánban: Nool) végső videójában látható. (Ez a jelenet szerepel a cikk nyitóképeként is.)

Bár megjelenései alaposan megritkultak, de az utóbbi évtizedben is találkozhatott vele a figyelmes szemlélő: a Namco x Capcomban erősíti hőseinket a Yashichi, a Persona 4-ben (az első, és eleddig egyetlen alkalom, hogy egy teljességgel Capcom-mentes játékban is feltűnt a kis ikon) egy szélsebzést okozó tárgy, a Marvel vs. Capcom 3-ban pedig Hsien-Ko egyik lövedéke.

Jóval kevésbé kiemelt helyet kapott más játékokban, így jobbára rejtve feltűnik a Dark Void Zeroban, a Dead Rising 2-ben, a Tatsunoko vs. Capcomban, vagy az Asura’s Wrath-ben – sőt, a legutóbbi jelenésének helyt adó, amúgy legfeljebb közepes Resident Evil 6-ban szereplő tévéknek is ez a márkája.

A legnagyobb karriert a Yashichi talán mégis a Mega Man-szériában futotta be: szerepelt az első részben (egymillió pontot ért, feltöltötte életerőnket és fegyvereinket – cserébe egyetlen egy volt a játékban, azt meg botrányosan nehéz volt megszerezni), de ott volt az eddigi legutolsóban is (itt már nem csak egy volt belőle, de így is igen hasznosnak bizonyult). A kettő között legalább nyolc epizódban jelent meg (aki matektudásomra tenne most lesújtó jelzőket, az biztos nem tudja, hogy a Mega Man 1 és Mega Man 10 között legalább 50 rész jelent meg a sorozatban), a legtöbbször áhított regeneráló tárgyként, de egy ízben például Cut Man lövedékeként szenvedhettünk tőle.

Noha a világ egyszerűen nem akar tudomást venni róla, a Capcom ragaszkodik gyökereihez – és ezt most nem a milliomodik újrakiadásokra és századik folytatásokra értem, hanem erre a kis értelmetlen ikonra, amit újra és újra szerepeltetnek a játékokban. Értelme nem sok van, mindenesetre ha egyszer észreveszed őket, szórakoztató metajáték ezeket keresgélni a kiadó szinte minden programjában. És talán egyszer még kiemelt szerepet fog kapni – ne feledjük, a Marvel vs. Capcom 3 legjobb karaktere (Deadpool, ki más?!) egy játékbeli beszólása alapján már megkezdte a petíciózást a Vulgus 2-ért. És ha Vulgus, akkor Yashichi.