Napi retró

Az Iron Helix a CD-alapú játékok első generációjához tartozott, de legalább néhány tekintetben jobb, „játékabb” tudott lenni, mint az akkortájt tucatszám készülő borzalmas FMV-programok. Igaz, a keretsztori valami egészen borzalmas (ráadásul azt a hirdetés még valamiért hiányosan is foglalja össze), és nyilván a szereplőket sem az Oscar-díjasok közül toborozták, de legalább volt tényleges játék is a filmjelenetek közt: szűk határok közé szorítva ugyan, de az Iron Helix egy lopakodós játék volt: apró, zoológiai feladatokra készült robotunkkal a megvadult katonai űrhajó biztonsági rendszere elől bújkálva kell elérnünk az  önmegsemmisítőt. Azt nem mondom, hogy mindez élvezetes is volt, de mindenképpen játékszerűbb volt, mint megannyi ostoba riválisa akkortájt.