Irónia nélkül imádom azokat a dicsekvéseket, amelyek tételesen felsorolják, hogy egy programban hány kódsor, file, animációs fázis és még ki tudja milyen komponens van – igaz, hype-keltésre ma már nem alkalmas az ilyesmi, de kellemes betekintést ad a korszak játékfejlesztésébe. Az például mai szemmel kifejezetten aranyos, hogy három munkaév 1990-ben még grandiózusnak számított; kíváncsi lennék rá, hogy egy mai nagy programban mi lenne ez a szám – vagy akár a többi mutató.
Az viszont már cseppet sem hangzik jól, ahogy a marketing azzal próbálja eladni a játékot, hogy az olyan nehéz lett, amennyire az csak sikerült – biztos vagyok benne, hogy ezt nem változatos és fair kihívásokkal tették meg, hanem aljas, előre nem látható szívatásokkal.
Forrás: Amiga Format 1990/11. Állandó link a bejegyzéshez.