A Dreamcast első hónapjaiban a korai sikerektől megrészegült Sega a szokásosnál is nagyobb arccal ekézte a Nintendót (a beszólás rosszul olvasható része az „Italian butt” kitétel); függetlenül attól, hogy ekkor már rég a Sony volt a fő riválisuk.
A másfél perc alatti szintidő amúgy egyrészt nem feltétlenül számít dicsekvésnek, hiszen csak a designeren múlik, hogy az első pályát milyen hosszúra csinálja... Ráadásul időállónak sem nevezhető a kivagyiskodás, hiszen a Super Mario Bros. rekordhajszolása már öt perc alatti eredményeket hoz; no nem az első pálya, hanem a teljes játék tekintetében: a legjobbak az ezredmásodperces javításokért küzdenek.
Forrás: DC-UK #05. Állandó link a bejegyzéshez.