A Tomb Raider előtt senki nem tudta, hogy miként is lehetne külső nézetes akciójátékot készíteni, de a probálkozókat ez az apró tény nem állította meg. Ennek a folyamatnak az eredménye volt a már szinte játszhatatlanul ócska Virtuoso is, amely lényegében egy Doom-klón volt (egy borzalmas Doom-klón), csak épp a fegyverek helyett a főszereplő rocker háta lógott be a képernyőre, kitakarva minden érdekeset, néha még a célkeresztet is. Ennek hibáját érezhették a fejlesztők is, mert amikor lövünk, karakterünk letérdel, hogy a játékos tudjon célozni – apró hiba, hogy ilyenkor nem lehet mozogni, ami egy ilyen játékot azonnal tönkretesz. Mit kell még tudni a Virtuosóról? Nem lehet fegyvert váltani vagy futni, végtelen töltény van, nem lehet egérrel forogni, nincs multiplayer, és az engine korlátai miatt minden pálya teljesen lapos, még emelkedők sincsenek!
A cím és a főszereplő a háttérsztoriból jön: a játékos a Thai Dyed Suicide nevű szupersztár metálzenekar gitárosát alakítja, akit nem érdekelnek a bugyidobáló rajongók, a drogok meg a szex helyett pedig a turnék során inkább a hotelszobájában játszik egy menő VR-játékkal.
Forrás: Edge #016. Állandó link a bejegyzéshez.