Azt talán majd’ mindenki tudja, hogy az angolul Super Mario Bros. 2 néven megjelent játék egy imposztor, amit ugyan a Nintendo fejlesztett, de amúgy Marióhoz nincs semmi köze. Az itt tesztelt japán verziót manapság egyszerű pályacsomagnak nevezhetnénk, mert hiszen ez volt: 32 dögnehéz szintet tartalmazott, de a játékmenet néhány aljas csapdát (például mérgező gombákat vagy az erős szeleket) és a picit más menettulajdonságokkal rendelkező Luigit leszámítva pontosan ugyanaz volt, mint az eredetiben. A Famicom Disk Systemre megjelent új epizódot a Nintendo amerikai szárnya túl nehéznek és túl redundánsnak értékelte, de mivel a második részt már bejelentették, igen fürgén valami más megoldást kellett keresni. Ez pedig a korábban a Fuji Television kabalafiguráit használó Yume Kōjō: Doki Doki Panic átrajzolása lett – Luigi például itt vált cingár legénnyé, hiszen az eredetileg Mama nevű karakter sprite-ját színezték csak át hozzá.
Ahogy az a legendás Famitsu magazin első számaira jellemző időjárás-jelentéses értékelésből is látszik, a szupernehéz, direkt szívatásra tervezett eredeti verzió fogadtatása még Japánban sem volt egyértelműen pozitív.
Persze a Nintendo végül jól jött ki ebből is: a sztorit ezerszer leközölték a SNES-korszakban az újságok, amikor az eredeti japán verzió Super Mario Bros.: The Lost Levels néven, az átalakított nyugati kiadás pedig Super Mario USA címmel jött ki a „másik” területeken.
Forrás: Famitsu #0005. Állandó link a bejegyzéshez.