Napi retró

Noha a Nintendo a NES sikerével új irányba vitte el a játékipart, a cég mindig is titoktartásáról volt ismert, eladási számokat például csak a legritkább esetben közöltek, legalábbis a játékosok és a játéksajtó felé. A kereskedelmi partnerek azonban nem voltak meg konkrétumok nélkül, és ebben a nekik készült, és sokáig a nagyközönség számára el sem érthető prospektusban végre találunk egy rakás amerikai számot és egyéb statisztikai mutatót. Az egyik legérdekesebb adat, hogy a prémium árazású Nintendo telefonközpontot évente hétmilliónál is több hívás érte; elképesztő mennyiségű pénz ömölhetett be a céghez ebből az Európában nem is ismert szolgáltatásból. Szintén megdöbbentő a japán játékosok szoftveréhsége: náluk minden eladott gépre 12 játék jutott, míg Amerikában ez a szám mindössze öt volt. (Ne higgyünk az ezt magyarázó szövegnek, amely ezt a Famicom két éves előnyének tulajdonítja, abban a korszakban a konzolra kevés játék jelent meg, és bizony az eladások sem voltak annyira mesések még; a valóságban az eltérést a Dragon Quest, és az általa hozott RPG-őrület magyarázza.)