Volt már arról szó az oldalon, hogy a jól elrejtett kincsekre épülő, logikai fejtörőket használó könyvek milyen sikeresek is voltak Nagy-Britanniában. A divathullám része volt egy bizonyos John Worsley is, aki a Wight szigeten 40 apró és egy nagy gyémántot ásott el, majd erről egy nyilván jó titkozatos könyvet is írt. A megtalálók gyémántonként 1% részesedést szereztek a könyv bevételeiből.
Ki tudja, miért, a Commodore-nál valaki úgy gondolta, hogy ez tökéletes alap egy videojátékhoz is, így egy évvel később már meg is jelent a Spirit of Stones. Ez egy 20-pályás platformjáték volt, amelyben a gyémántokat egyszerűen (értsd: hajtépő nehézséggel) fel kellett markolni. Hogy a játék bármit is segített volna a valós gyémántok megtalálásában az természetesen kamu volt.
Forrás: MicroAdventurer 1985/01. Állandó link a bejegyzéshez.