A GameCube talán legfurább játéka volt az Odama, olyannyira, hogy Shigeru Miyamotót is igen nehéz volt meggyőzni arról, hogy ez igenis működne, és hogy igenis vállalja el a produceri munkát. Aki esetleg nem hallott volna az alkotásról, az képzeljen el egy szamurájokban gazdag, valós időben zajló stratégiai játékot: a képernyőn mindenféle seregek masíroznak, ostromfegyverek mozognak lomhán, és végtelenül erős tábornokok védik a bázist. Az első kunkort az viszi ebbe az ezerszer látott receptbe, hogy a seregeknek mikrofonon keresztül kiabálva lehetett parancsokat adni. És hogy miért nem gombokkal, mint minden más normális játékban? Hát mert azok el voltak foglalva a flipperezéssel!
Igen, az Odama a fentieken túl egy flipperjáték is volt; a történet szerint a központi szereplő egy ősi szent fegyvert, egy hatalmas kőgolyót vet be ellenfelei ellen. A játék megdöbbentően intenzív: flipperként játszva le kell tarolni ellenfelünk osztagait, és be kell zúznunk várainak kapuit, miközben saját legényeinket hangosan a mikrofonba kiabálva próbáljuk elmozdítani a golyó elől.
Sajnos a játék első nyilvános bemutatkozásakor használt kétjátékos funkció a megjelenéskor már nem volt meg: abban a második játékos a DK Bongókon dobolva tudta lelkesíteni a mi katonáinkat.
Forrás: Nintendo DS 2006/02-03. Állandó link a bejegyzéshez.