1962-ben egy Omar Khayyam Moore nevű szociológus egy kísérletével felkavarta az indulatokat: a tanulási folyamatot megreformálni kívánó szakember már hároméves gyerekeket megpróbált olvasásra és (billentyűzettel) írásra tanítani. Bár rengeteg támadás érte, sokan láttak fantáziát a számítógépek oktatásba való bevonásában. Az egyik ilyen a connecticuti székhelyű, baljóslóan semmitmondó nevű Responsive Environment Corporation volt, amely a Moore által használt hardver továbbfejlesztett változatát, a képen is látható Talking Typewritert telepítette három amerikai nagyváros néhány óvodájába. A három-öt év közötti gyerekek egy óvodai év alatt összesen 13 órát (egyhuzamban legfeljebb 20 percet) töltöttek el a készülékkel, és a legtöbbjük ennek köszönhetően az év végére iskolai második osztályos szinten olvasott.
A Talking Typerwriter egy speciális billentyűzetet használó számítógép volt, amely képes volt letiltani azokat a gombokat, amelyekre éppen nem volt szükség. Amikor például feltűnt az „a” betű a képernyőn, csak azt lehetett lenyomni; amikor a begépelendő szó a „dog” volt, csak ezeket a billentyűket, csak ebben a sorrendben lehetett benyomni. A gép először a monitorra kirajzolt betűk, illetve a billentyűk kapcsolatát tanította meg, majd a betűk hangzását is elmagyarázta.
A programot nem folytatták: hiába a játékos tanulás és a pozitív eredmények, a gyerekpszichológusok majdnem egyöntetűen ellenezték az olvasás és számítógép-használat tanítását ilyen fiatal korban.
Forrás: Getty Images. Állandó link a bejegyzéshez.