Bár a Nintendo konzoljain (és elsősorban NES-en) rengeteg olyan RPG jelent meg, amelyek semmiben nem akartak vagy tudtak túlnőni azon, amit mondjuk a Dragon Quest II kínált, Mega Drive-ra sokkal kevesebb akadt ezekből az ambícióhiányos de amúgy nem rossz alkotásokból. Szerencsére a már nevével is alacsonyra törő Sorcerer’s Kingdom azért javított valamit a helyzeten, ez ugyanis pont az a klisés, kiszámítható, de igénytelennek semmiképp nem nevezhető játék volt, mint amit hiányoltam.
Kölyök főhős, eltűnt apuka, törpék és elfek, szinte végtelen számú körökre osztott harc, szép lassan benépesedő parti – azt hiszem, mindenki tudja, miről is van szó. Az egyetlen dolog, amiben a Technical Wave stúdió első (és végül egyetlennek bizonyuló) játéka picit különbözött a riválisoktól az volt, hogy a karakterek nem szintet léptek, hanem a szorgalmas használattal fejlesztették képzettségeiket.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #043. Állandó link a bejegyzéshez.