Magyarul (legalábbis az internet szerint, élőben sosem hallottam) fonákolós, angolul pedig reversi a neve az ismert táblás játéknak, amiben egymás korongjait átugrálva színezzük át azokat. E nevek nem tetszettek a japán Goro Hasegawának, aki egy Shakespeare-szereplő nyomán othellóra nevezte át a játék továbbfejlesztett verzióját. Bármilyen furcsa, az akció, és az 1971-ben bejegyzett névjegy sikeres lett, és ma a hivatalos versenyeken is így hívják az egyesek által sportként űzött táblás játékot.
A játék ezt követően nyilván igen népszerű lett Japánban (például a Nintendo egyik első videojátéka is a Computer Othello volt), így a Tsukada Original nevű cég is ráugrott a témára. Először a Segával kötött szerződés alapján saját verziót, tulajdonképpen egy hivatalos hardverklónt adtak ki az SG-1000 konzolból, és persze annak neve is Othello Multivision lett. A gépben egy beépített játék is akadt; nyilván az Othello. Bár ezt követően csak nyolc kártya jelent meg a gépre, azok közül az egyik az Ayako Okamoto golfozó nevét viselő Match Play Golf volt.
Ahogy látható, az együttműködés másként is működött: a csak az othello játékot ismerő kézikonzol, a Computer Othello M-II is a sportoló marketingértékét használta ki.
Forrás: Technopolis 1982/08. Állandó link a bejegyzéshez.