„Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.”
Valahogy így írta le Samuel Taylor Coleridge azt az idegen palotát, amelyet egy kiadós ópium-álom során látogatott meg. A látomás, az annak nyomán született vers és a név sokakat inspirált, például egy amerikai mérnökcsapatot is, akik a hetvenes évek végén egy teljesen új házépítési rendszert akartak kidolgozni. Bob Masters és csapata új koncepciójuk népszerűsítése érdekében három szabadon látogatható Xanadu-mintaházat épített, majd ezek alapján körülbelül ezer igazi lakás épült az Egyesült Államokban.
A dudoros designt kapott házak poliuretán-habból vannak, bent pedig 1979 minden ultramodern megoldását megtaláljuk a számítógép-vezérelte, szobánként állítható légkondicionálóktól a megannyi tévéképernyőn át a rengeteg, a korai internetre kötött Commodore számítógépig. A konyhában egy automatikusan főző „autochef” dolgozott, a receptről hiányzó alapanyagokat pedig „teleshopping” útján, a ház elhagyása nélkül lehetett beszerezni.
A gyerekszoba pedig így nézett ki. Még egyszer mondom, 1979-ben vagyunk!
Forrás: Moqueta Design. Állandó link a bejegyzéshez.