A Flying Shark nem volt igazán népszerű, mégpedig valószínűleg brutális nehézsége miatt nem: a játékos repülőjének fegyverzete semmi esélyt nem biztosított a győzelemre. A Toaplan ezért a folytatásnál átesett a másik végletbe: a maximumra fejlesztett légi lángszóró szinte az egész képernyőt beterítette, még a bossokat is rövid úton megsemmisítve. Igen, kifejezetten szokatlan módon a játékegyensúly itt a játékosnak kedvezett – és pont ezért imádták annyian a Fire Sharkot!
Forrás: RePlay 1990/01. Állandó link a bejegyzéshez.