Timothy Leary adja a pénzt és az LSD-t, a Devo a zenét, Bernd Brummbaer a grafikát, az Interplay pedig a programot. Valahogy így kezdődött az a terv, amely William Gibson Neurománcának feldolgozására irányult. Az eredeti elképzelés szerint nem valami kalandjáték, hanem a színjáték rokonaként egy „agyjáték” lett volna.
A valóságban persze a Neuromancer egy minőségi, de a műfaji kereteken túl nem merészkedő kalandjáték volt, Brummbaer és Leary nélkül. Kipróbálása persze így is ajánlott, bár olyan látványt nem szabad várni tőle, mint amit a könyborítókon látni...
Forrás: Amiga World 1988/05. Állandó link a bejegyzéshez.