Noha Doug Smith nevét csak megközelítőleg sikerült leírni, az első Lode Runnert még tényleg mindenki hivatalosan licenszelve adta ki Japánban a saját gépére – itt például a Sony az SMC-777-re. Mivel azonban a szerződést túl általánosan kötötték meg (bár bizonyítékom nincs erre, de felteszem, ennek nyelvi okai is lehettek), a japán cégek később a saját szakállukra, ingyen készíthettek kiegészítőket, folytatásokat és mellékszálakat a sikeres címet használva: a Sony például még 1985-ben kiadta MSX-re a Lode Runner II-t, amiről szegény Smith sok-sok éven keresztül nem is tudott.
A bal alsó játék a vörös torii-kapuval egy különleges jószág, már rögtön azért is, mert trilógiaként jelent meg akkor, amikor ez még nem is volt divat. A Maboroshi no Kodai Ouchou minden fejezete egy-egy ősi japán városba vezetett, amit részben kalandjátékos, részben pedig szerepjátékos módszerekkel kellett átkutatni egy kincs nyomában.
Forrás: LOGiN 1985/01. Állandó link a bejegyzéshez.