Arra kellett rájönnöm a réges-régi újságokat olvasgatva, hogy a nyolcvanas évek első felében az efféle játékokat senki nem kezelte klónként. A sikeres, újító játéktermi automaták a nagyközönség és a sajtó szemében azonnal saját műfajjá, egyedi zsánerré váltak, és ezek az (általában rém igénytelen) utánzatok így mind ahhoz hasonló fogadtatást kaptak, mint egy újabb szöveges kalandjáték.
A mai értelemben vett stílusok kialakulásában a japán játékipar és a japán sajtó játszott kulcsszerepet: ott a kiadók még a dobozokra is mindig ráírták, hogy az adott programot ők hova sorolják, és ezt a taxonómiát később az újságok finomították-alakították tovább. Ez aztán szép lassan nyugatra is átszivárgott; a legtöbb amerikai leányvállalatot japán üzletember irányította, aki mindent pont ugyanúgy akart csinálni, mint otthon. Észrevehető, hogy a PC-s lapok jóval később kezdtek standardizált kategórianeveket haszálni, mint a konzolokkal foglalkozók – de a kilencvenes évek első harmadára azért mindenütt elfogadottá váltak a fő stílusok.
Forrás: Crash #02. Állandó link a bejegyzéshez.